- Hamarosan „nagykorúvá” válik a kiadód. Azt gondolom, hogy a nyereség-orientációt figyelmen kívül hagyhatjuk a működése kapcsán. Ebben a relációban mik azok a tényezők, amelyek alapján te sikernek tekintesz egy kiadványt?
- Ami magát a kiadót illeti, az a saját gyűjteményem kiterjesztése akart lenni. Gyűjtöttem ugyanis lemezeket és kiadatlan felvételeket is. Voltak punk ismerőseim, akik egyszemélyes kiadót csináltak külföldön. Úgy láttam, hogy ez itthon is lehetséges és beférkőzött az ambíció, hogy megpróbálom azzal, ami hiányzik a polcaimról lemezként. Kísérlet volt, amiről 2005-ben nem lehetett tudni, hogyan sül el. Három LP jelent meg akkor. A Metropol együttes Égig érhetne az ének című, és a Józsa Erika – Horváth Károly folk duó Kettőspont című lemeze: romániai magyar produkciók. Meg, az óbudai Liversing 1965-ös koncertfelvétele. Bíztam benne, hogy ha ez nekem, mint gyűjtőnek tetszik, mások is ráharapnak. Ez így is lett, szerencsére.
Az alapelv az volt és maradt, hogy annyiban vagyok nyereségérdekelt, hogy ha elkelt egy kiadvány, akkor tud jönni a következő. Ha nem kel el, vagy sok minden nem kel el, várni kell. De eltartja magát, mert találkozik a gyűjtők érdeklődésével. Sőt, újabban szélesebb a vevőkör, mert a fanatikusok mellett megjelentek az érdeklődők is. Ez néhány százas réteg Magyarországon.
A kérdésedre visszatérve: az a siker, ha egy-egy művészileg értékes produkciót vagy nagyon szeretek, vagy fontosnak tartok, sikerül valahogyan lemezre varázsolni.
- Mely kiadványaid voltak minden tekintetben, tehát anyagilag is sikeresek? Úgy hiszem, a CPg kis-nagylemezét is ide fogod sorolni…
- A CPg 200 példányos volt. Abból komoly hányad ment a zenekarnak, úgyhogy több mint száz került kereskedelmi forgalomba. 2008-tól éveken át árusítottuk párezer forintért. Úgy tudom, ma már legendás a kiadvány, és komoly ára van a gyűjtők között. Én is szívesen fogom a kezemben, hiszen tárgyként is megfelel a műfaj követelményeinek.
Voltak kiadványok, amelyek jó visszhangot kaptak és vagy hamar elfogytak, vagy nagyobb példányszámban keltek el. A Solaris-lemezek például mind gazdára találtak, 300 vagy 500 példányban. Ilyen volt a Beatrice 1980-as Kisstadion-beli koncertjét megörökítő Támadás című album is, amiből 700 darab készült. Ez a jelenlegi eladott példányszám-csúcs nálam.
- Vannak-e olyan anyagok, amik iránt kevésbé érdeklődtek a vásárlók?
- Igen! Azok a fajta produkciók voltak azok, amelyek műfajként nem nagyon népszerűek. Be kell látni, hogy a folk ilyen, és a világzene közönségrétege is szűk. Illetve, ha alig ismert az előadó, vagy csak ködösen emlékeznek rá, nem fognak kapkodni a lemeze után.
A folkban például nagyon klassz lemeze volt a Búgócsiga együttesnek. Na de ők 1970 és 1973 között dolgoztak Marosvásárhelyen, rádiófelvételeket hagyva. Itthon azt sem tudták, hogy kicsodák. Ilyen volt jazzben a Winkelmayer Brass lemeze, amely 2011-ben jelent meg, és még mindig árusítjuk. Sőt a Scampoloé is, amelyik mostanában fog elfogyni, pedig 13 évvel ezelőtt jött ki. A Scampolo ismert név volt régen, de a közönsége már megfogyatkozott.
- Hogyan jutsz kiadásra alkalmas forrás-anyagokhoz? A Magyar Rádió archívumában például lehetnek-e még érdekes koncertfelvételek, amiket nem loptak el?
- Amiket szétloptak eredetiben, azok másolatban fennmaradtak, jó esetben. Állítólag a tévéből vittek el olyan kópiákat, amikből nem maradt másolat.
A nyersanyag? Vannak egyszerű és bonyolult esetek, de az, hogy mit lehet kiadni, teljesen esetleges. Én általában 1990 előtti zenékkel foglalkozom, amikor az infrastruktúra sokkal szűkösebb volt. Az, hogy honnan származik a felvétel, más kérdés. Volt példa bőven Hungaroton- és Magyar Rádió licencekre is. A legfontosabb az, hogy a felvétel minőségi legyen, de nem egyszerű a magyar rockzene múltjából fontos és jó anyagokat találni.
- Ha nem egészen tiszta, de használható anyagot kapsz valakitől, például kazettán, fel tudod javíttatani a hangminőséget kiadás előtt?
- Igen, több hangmérnök is van, akikkel együttműködünk. Van, aki csak a saját felvételével szeret foglalkozni, és van, aki a másokéival is. Az én környezetemben a hangmérnökök általában zenészek. Persze, szoktuk restaurálni az anyagokat. Előfordul ugyan, hogy nagyon laza a minőségi elvárás, tehát gyengébb minőségű felvétel is napvilágot lát. Például, ha egyetlen példányban létezik egy demófelvétel orsós szalagon, és a kompozíció sem található meg máshol. Ilyen volt a Hungária több felvétele, aztán tökjó lemez lett belőle.
- Az egykori Ifiparkban rögzített koncertfelvételek vajon hozzáférhetők-e?
- Sajnos, nincs megbízható információ arról, hogy mi lett azokkal. Az Ifipark abból a célból vette fel a koncerteket, hogy az állambiztonsági szerv meghallgathassa, hogy veszélyesek-e az egyes dalszövegek, vagy sem. Amikor végeztek a belbiztonságiak a visszahallgatással, újra felhasználták az anyagokat, ezért az Ifipark megszűnésekor a gyűjteményük az utolsó ötven-hatvan koncertet tartalmazhatta. Azt azonban, hogy hová lettek azok a szalagok, nem lehet megbízhatóan tudni.
- A paksi Gastroblues Fesztivál felvételei között megpróbálnál-e már keresgélni? Az Orszáczky-Tátrai koncert miatt például biztosan érdemes lenne...
Köszönöm a tippet, mert eddig nem gondoltam rá. Meg fogom keresni a fesztivál szervezőjét.
- A magyar undergroundba belekóstolnál-e? Szerintem izgalmas lenne például egy URH- vagy Balaton-LP.
- Nagyon szívesen adnék ki valamit a nyolcvanas évek undergroundjából is, ha egy ötlet és felvétel kézközelbe kerül!
- Most, mintegy a készülő filmhez kapcsolódva készítenél-e Radics Béla-lemezt?
- Előkészületben van egy Radics Béla-aranyalbum. Remélhetőleg karácsonyra meg tud jelenni!
- Mikre vadászol még, miket nem sikerült megszerezned kiadásra? Hátha éppen ezt az interjút olvasva tudna segíteni valaki hozzáférni…
- Volt a Kexnek három vagy négy rádiófelvétele, amit nem Z-sítettek (nem kerültek bele a hivatalos repertoárba). Nem tudom, mi lett ezeknek a sorsa. Egyáltalán: megvannak-e? Szintén a Kex 1971. nyarán vagy őszén csinált egy 60 vagy 90 perces demót tiszta, nyugodt körülmények között, az NDK-beli vendégszereplés előkészítéseként. Ennek a sorsa is ismeretlen.
- Térjünk rá az újdonságaidra. Miért éppen ezt a négy LP-t hoztad ki most? Bemutatnád őket egyenként?
- Véletlenszerűen jött össze ez a választék is.
Elkészült az Agnus Dei együttes Minden című albumának a felújítása. Ez a kilencvenes évek gótikus rockja, ami ma már egyszerű rocknak számít, szerintem. A Sonic Youth és a hasonló zenekarok szellemében fogant, filozofikus dalszövegekkel. Először jön ki vinylen.
Lesz a Rhythm And Blues Branch-tól egy válogatás. A címe, a Rabbocska Török Ádám által adott becenév a saját zenekarára. A három teljes játékidejű stúdióalbumuk anyagából teszünk közzé válogatást.
Jön Dévényi Ádám szerzői lemeze is. Az életében sajnos, nem volt vinyl-kiadványa. Most a hivatalos megjelenésekből és az élő felvételeiből állította össze Marton László Távolodó. Ő a szerkesztő és a jegyzetíró is. Nagyon fajsúlyos, szép munka! Nagy kár, hogy Dévényi Ádámot nem menedzselték úgy az életében, ahogyan azt megérdemelte volna.
Lesz egy kortárs kiadványom is. A Santa Diver jazz-trió instrumentális zenét játszik. Több és más, mint jazz: vannak benne keleti, pszichedelikus és kortárs zenei elemek is. Négy hosszú, tízperces számuk hallható majd a korábbi éveik terméséből. Az első vinyl-lemezük lesz nekik is.
- Vár-e még valami kiadásra, ugrásra kész állapotban?
- Ilyen stádiumban a Radicson kívül most nincs más. A jövő év vonatkozásában még az ötletelésnél tartok, amelyhez örömmel fogadok el másoktól is segítséget.