Molnár Stula Péter (ének): Összeálltunk, mert meg akarjuk mutatni kicsit maibb hangzással a régi, jó dalokat. Erős énekkel, vagány szólókkal és úgy, ahogy mi értelmezzük, szeretjük. Októberben kiléptem a Mobilmániából, majd úgy gondoltuk páran - a régi Vác környéki, egykori Patriótás arcokkal, plusz Kiss Kristóffal -, hogy valami olyasmit csináljunk, ami nem terhel le minket, de van húzása, esetleg egy városnapon is megállja a helyét kora este. Így a '80-as éveket döngetjük inkább. Harminc évvel később is.
Horváth Ádám (dob): Mindannyian ismertük régóta egymást, koncertekről, színpad mögötti részekről, vagy csupán az éjszakai életből. Mi négyen, Szabó Attila - gitáros, Berczelly (Beró) Csaba - basszusgitáros, énekes, Kiss Kristóf - billentyűs és jómagam már 2008 óta együtt muzsikáltunk különböző formációkban és énekesek (pl.: Homonyik Sándor, Varga Miklós) kísérőzenekaraiban. Volt egy bő másfél éves szünet a közös munkában, szétszéledtünk, másokkal játszottunk, de hiányoztunk egymásnak már. Stula barátunkat is ismertük nagyon régen, és amikor eljött a Mobilmániából, adta magát a közös zenekar terve. Engedtessen meg egy kis szerénytelenség: alaposan összeszokott zenekarról van szó és itt mindenki magas színvonalon teljesít a saját hangszerén, nincs gyenge láncszem, például azért mert barát, vagy mert ő a "pénz-ember"! Stula pedig egy világszínvonalú énekes. Bár tudjuk, hogy ez kevés a sikerhez, de nagyon bizakodóak vagyunk és ahhoz már rutinosak is, hogy ne egy kocsmában álmodozzunk a sikerről, hanem tegyünk is érte!
- Még egy suliba is jártatok, meg régen stúdióztatok is.
Stula: Ádival valóban egy suliba jártunk, de akkoriban felejthető volt az ábrázatom, így ő is elfelejtette, hogy léteztem abban az időben és térben. Majd később felkért énekelni egy metál-projektre…
Ádám: Valóban, vicces szitu. 2010 környékén Stula már ismertebb volt zenész körökben, én is hallottam róla, tudtam hol énekel, hallottam, hogy jó a hangja, jó fazon. Volt egy közös zenekaruk Terman Laca barátommal aki a Patriótában gitározott, és elmentem megnézni őket valahol Budapesten. Bementem az öltözőbe köszönni, akit nem ismerek, bemutatkozni, majd ez a rockstar fazon odajött és mondja: "Szevasz haver", visszaköszönök; "szeva' Horváth Ádám vagyok." Néz rám hüledezve: "nem ismersz meg, Stula vagyok"... "B…zd meg, ne haragudj, de nem ugrasz be". Mondja a sulit, ahova jártunk, a közös barátokat, akik később megerősítették, hogy valóban ismerjük egymást, de csak bámultan rá akkor bután. Kocsival mentem, így színjózan voltam. Peti azóta is szívja ezzel a vérem néha viccesen, de most sincs előttem az akkori képe, pedig állítólag ugyanígy nézett ki és karakteres egy fazon… Négy éve felénekelte az egyik szerzői lemezemet, amiből nem lett semmi, de a youtube-on meg lehet hallgatni érdekességképpen:
- Tényleg, Stula, miért is távoztál a Mobilmániából?
Stula: Mikor a Mobilmániáról beszélünk, mindig fura, hogy olyan távolinak tűnik, mégis... csak 4 hónapja nem vagyok a frontemberük. Jó időszak volt, egy szuper lemezzel és sok élménnyel. Viszont megfáradt a dolog és nem azt kaptam a csapatban, nem úgy volt megadva a tisztelet, hogy én a továbbiakban gyomorgörcs nélkül tudtam volna folytatni, őszintén. Így volt jó, vagy ha nem is, nekem így jobb. Kívánok nekik sok sikert!
- Mi a banda célja?
Stula:Hogy mindenki kapjon a majdnem feledésbe ment dalokból egy csokorral, és ha élő koncertünkre tévednek, akkor legyen fejrázás, tánc, sírás, nevetés és sok sok örömteli pillanat. Szerezzünk sok barátot!
Ádám: Elsősorban szeretünk zenélni. Mindannyian ezt a stílust űzzük a legnagyobb kedvvel. Élünk a színpadon, elöl komoly stenk van. Én is szeretek látványosan dobolni. Két lábdobos, nagy cucc, dobverőpörgetés, dobálás, állva-dobolás néha, ahogy néhány nagy kedvencem is teszi…
- Lépten-nyomon azt halljuk, nincs kereslet itthon a rockzenére – szerintem ez bődületes hülyeség, de ti hogyan látjátok?
Stula: Igaz, nehéz mostanság, mert a rock-piac itthon is telített jobbnál jobb csapatokkal, de úgy gondolom, hogy az őszinte zeneszeretet talán hitelesebbé tudja tenni a csapatunkat. Mindenki lassan 20 éve zenél, tudjuk mi áll nekünk jól és mindenki teszi a dolgát. Nem fogunk napi aktuális buta dolgokat felrakni egyik oldalunkra sem, nagyrészt szájhagyomány útján terjedünk. Nehezebb, rögösebb út, de jobb, mint csak nézni a gitárt a sarokban és azon elmélkedni, húúú de nehéz a rockerek élete kis hazánkban…
Ádám: Itt is (hol nem?) működik a "kis pénz = kis foci, nagy pénz = nagy foci" elv. Egy rock-zenekar ugyanolyan vállalkozás, mint mondjuk cipőt árulni, vagy bármi mást... Itthon ha valaki kimondja a pénz szót a rock-zenével egy mondatban, már megy is a hőbörgés, hogy te ezért csinálod? Nem, nem ezért, de ez ugyanúgy szakma és egy profi kőműves sem húz fel falakat csak hobbiból. Lehet, hogy elmegy rokonságból, vagy barátságból időnként segíteni a szakértelmével, de ha csak ezt csinálná, éhen halna. Ez egy pici ország, a nagyvilágnak fura, nehéz nyelvvel. Itt is hard rockot játszunk, méghozzá a harmadik vonalban... Az első vonalban pl.: az Edda van, mi a második helyért hajtunk jelenleg! Egzisztenciailag is. Nem lesz könnyű menet, főleg úgy, hogy senkinek sincs "felesleges" pár millió forintja erre, de toljuk!
- Milyen volt a bemutatkozó buli?
Stula: A bulin 130-140 ember volt elsőre a BackStage-ben. Lassan épülő folyamat lesz az, hogy elérjünk egy nagy közönség lélekszámot, de rajta vagyunk az ügyön! Mi elégedettek voltunk a hellyel és a közönséggel is, első bulinak betudtuk…
Ádám: Az uborkaszezon első napjaiban nagyon jó volt a nézőszám, főleg egy ismeretlen zenekar koncertjén! Köszönjük minden barátunknak és új barátunknak, hogy megtiszteltek jelenlétükkel! Második fellépésünkre is várunk mindenkit szeretettel, ami márcus 3-án lesz Budapesten a Showbarlangban! Az este velünk lesz Ivett Dudás a Tales Of Evening énekesnője, vendégzenekarok: V2 Raiders Band és a Steroid!
- Milyen nótákból áll a műsor? Új dalok?
Stula: Repertoár dalok: MHV, P.Box, Dinamit, P. Mobil, Varga Miki, Patrióta, István a király, plusz egy két külföldi hard rock, pl.: Rainbow. Lesznek sajátok is, egyelőre egy ütős dal készül, amire klipet akarunk kreálni.
Ádám: Már három dal fel van demózva, nem tudjuk, hogy ezek közül melyik ölt végleges formát, de a bemutatkozó dalt nagyon jóra akarjuk! Hamarosan látható, hallható lesz!
- Turné? Fesztiválok? Album?
Stula: Az idei nyár kicsit nyugis lesz, hisz' most indult csak a banda, sok mindent fel kell benne építeni, egyeztetünk, ki mit akar, és mit lehet. Most legyünk kompromisszumképesek az elején és akkor később nem lehet gond. Részemről fontos, hogy egy irányba tekintsünk és minden ötlet meg kapja a figyelmet. Album terveink nincsenek, amíg egy-két saját dalra nem reagál jól a közönség, utána lesz az is, ha minden jól megy. Előnyünk az is, hogy Attis, a gitárosunk dolgozó szobája félig egy profi stúdió is.
Ádám: Sajnos, vagy szerencsére ez a stílus világviszonylatban sem a legdivatosabb. Lelkesedés az van, úgy alakult, hogy ebben a zenekarban mindenki dalszerző is, csak hát öten, öt külön településen élünk, ami nem könnyíti meg a dolgokat, de nem is nehezíti meg annyira, hogy ne haladjunk!
- Ha jövő ilyenkor beszélünk, mivel lennétek elégedettek?
Stula: Ha egy-két dalra lenne klipünk és rádiós média csatornákon adnának dalainkat, vagy esetleg egyet, akkor a rádiót hallgató rockereink is tudnák, pici országunkba mi is nekünk a rakenroll…
Ádám: Én merek nagyokat álmodni: remélem, jövőre rendszeresen tudunk klubozni, város-napozni, nyári fesztiválokra bejutunk, lesz nevünk a honi rockzenét szerető társadalom jó részénél! Legalábbis mi ezen dolgozunk. Ez is munka, bármennyire is szórakoztató meló! Egy zenekarnak szinte félkatonai-szervezetnek kell lennie belül. Az más tészta, hogy lazaság van, sörözés, rákendroll – ami, tudjuk, nem csak egy tánc…
https://www.youtube.com/watch?
Fotó: Lengyel P. László