Ami a Kaszap Attila (szaxofon, brácsa, ének) által alapított zenekart illeti: egyik érdekessége, hogy „rendes, egyenrangú tagja” az a Bíró Szabolcs, akit a „berkekben” a Tücsökraj „őreként” Maszkura néven ismerünk. Megejtő az alázat, amellyel kiveszi a részét a munka egészéből. Ugyanez a hozzáállás vonatkozik amúgy a Nana Vortex valamennyi tagjára, ami a lemezanyag változatossága, sokszínűsége ellenére eredményez minőségi egységet, végül.
Világzenei- és jazz-hatások mellett egyfajta korszerű hangzásvilág is tetten érhető itt anélkül, hogy az elektronikát akár nyomokban fellelnénk. (Talán leginkább Földesi Attila speciális dob-játékának köszönhető ez az érzet.)
Szövegileg is nagyon rendben van a történet és nem csak azért, mert egy Kosztolányi- és két József Attila vers-megzenésítést is tartalmaz. Apropó. A minden tekintetben nívós lemez legkiemelkedőbb alkotásának ez utóbbiak egyikét tartom, amelynek címe: Ülni, állni, ölni, halni – Bíró Szabolcs zenéjével.
Szenvedély: hol vibráló, hol inkább fojtott – az, ami az előadást leginkább jellemzi összességében. A csapat profizmusát pedig egy további érdekesség: élő felvételek kerültek a CD-re, amelyek azonban nem közönség előtt, hanem Szentantalfán, egy présház teraszán készültek – minden jel szerint ihletett hangulatban. (A mondat pejoratív értelmezése részemről a legteljesebb mértékben kizárt.)
A lemez végére (értelemszerűen) bónusz track került, amely némileg elüt a többi darabtól, viszont kitűnő program-zene, efféle szöveggel: „előre, előre, lássuk, mi lesz belőle”! Nos ez az, amire magam is kíváncsi vagyok, hiszen ennyire erős bemutatkozó albummal régen volt alkalmam találkozni.