Ma 2017. december 15. péntek, Valér napja van

ACQARAGIA DROM Rebelde

Szembekötősdit játszunk egy rossz kedvű világban, amely jelentéktelen területeken válik csak nyitottá, általánosan megismerhetővé. Igen, arra, azokra a dolgokra, cselekedetekre gondolok, amikre ráfigyelni sem ajánlatos, nem hogy írni róluk. Mindegy is szinte, hiszen az én szememben nagyságrendekkel értékesebb a muzsikus cigányok nemes kasztja „azoknál”, akikre az imént céloztam. (Bocs, ha lila ködbe bújtattam a bevezetőt, akaratlanul.)

A Rebelde segített rámutatni arra a közös többszörösre, ami szerte a világon jellemzi ezeket a zenészeket. Hitem szerint az alapvető céljuk a vendégeik (közönségük) szórakoztatása úgy, hogy ők maguk is jól érezzék magukat, miközben a muzsika újabb és újabb territóriumának megismeréséről tesznek tanúbizonyságot. (Nem véletlen a cigány zenészek jazz elterjedésében betöltött szerepe, de ez most nem tartozik ide.)

Az Acquaragia Drom számára a Zöld-foki Köztársaság rebellisnek mondott szigete jelenti az elindulás helyét, Olaszország cigány-táborai az átmeneti megérkezésekét. A hozzájuk csapódó, vándorló európai vendégeik muzsikái pedig az újabb és újabb inspirációs forrásokat. A végcél (vagy az átmeneti?) pedig ebben a CD-ben öltött testet, amelynek gyártási jogát olasz kiadótól vásárolta meg a NarRator Records.

Ez utóbbi tény voltaképp determinálja a zenei agyagot, de haladjunk csak sorjában!

Véletlenül se gondolj ezúttal autentikus cigány-muzsikára, még a balkánira is csak nyomokban! Úgy fest, mintha a csapat Manu Chao-t (is) hallgatna szabadidejében. A nyitó-címadó nóta legalábbis efféle hatásra utal. A vérpezsdítő muzsika áradása nyomán az alaphangulat máris garantált, miközben konstatálhatjuk: az Acquaragia Drom magas szinten zenél! Az ismerős dallam (Tu vuo fa Amerikano) pedig minimum szinten tartja az örömet! És természetesen Cutugno L Italiano-jának kell következnie (bocs, nem működik az aposztróf a gépemen) lendületes, magával ragadó előadásban! A hatásáról pedig az alábbiakat írják a CD borítójának belső lapjain: ...együtt énekeljük a vendéglátóinkkal. Abban a pillanatban bárki, aki énekli, jöjjön bárhonnan is, egy mosoly és egy könnycsepp között olasszá válik egy éjszaka erejéig.” Mit tehetne ehhez egy született Olasz?

Filomena, a szép cigánylány történetét követően következik a szívünknek kedves meglepetés, egy általam ismeretlen csárdás-feldolgozás! Máris megérte kézbe venni ezt a lemezt! És sorolhatnám, bemutathatnám részletesen a nótákat, nem fogyva ki aközben a dicsérő szavakból. A részleteket azonban mellőzöm az alábbiakban. (Arra azért befizetnék, hogy megtudjam: mit szólnak a vérbeli punkok ehhez a különös, de nagyon is helyénvaló Bella Ciao-feldolgozáshoz?)

Fülbe mászó saját kompozíciók és világsláger-feldolgozások megunhatatlanul, érzelemgazdag, zsigeri ösztönösségű, itt-ott szenvedélytől túlfűtött előadásban, műsoruk első pillanatától az utolsóig. Ha úgy vesszük: összeurópai mulatós muzsika ez, amelyet fikázni nem jut eszébe soha senkinek.

Az Acquaragia Drom pedig a megtestesült, magával ragadó mediterrán zenei csoda, ebben a minőségében (virtuálisan) a világörökség része. Természetes bájuk annyira megejtő, mint egy szál vadon termett illatos virág.

- olasz -