Ma 2018. szeptember 18. kedd, Diána napja van

ESSZENCIA Elindultunk a nagy útra...

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy láthattam ennek a szupercsapatnak az eredeti felállását. Azt megelőzően az együttes cimbalmosától, Balogh Kálmántól halottam a megalakulásuk hírét, amit örömmel vegyes féltéssel fogadtam. Örömmel, hiszen kétséget kizáróan új „all star” formáció jött össze. És féltéssel, mert igen nehezen lehet (saját formációikat is) vezető muzsikusokat projekt szintjén állandóra összetartani. Sajnos, az idő (részben legalábbis) az utóbbi feltevésemet is igazolta, hiszen a magyar jazz megteremtésében kulcsszerepet vállalt fúvós, Dresch Mihály – egyéb elfoglaltságai okán (nemrég dobott piacra új lemezt, új csapatával) - már nem tagja a zenekarnak, Csík János pedig „csak” vendégként vállalt szerepet ezen a lemezen.

 

Nem csigázlak tovább benneteket, sorolom, kik azok a hűségesek, akik a lemezanyagot készítő zenekart alkotják most. Vezetőjük Lakatos Róbert (hegedű, brácsa), vele tart Kacsó Hanga Borbála (ének), Balogh Kálmán (cimbalom), Kováts Gergő (szaxofonok), Kunos Tamás (brácsa) és Bognár András (nagybőgő).

Nagy szellemek inspiratív találkozása nyomán kvalitásos debütáló album született, mégpedig sajátos koncepcióval és aprólékosan kimunkált zenei tartalommal.

Klasszikus muzsika és jazz a elegyítése népzenével – ritkaságszámba menő, de nem világrengető újdonság, gondoljunk a Muzsikás (és Balanescu) Bartók-albumára. Ám ha újfent leszögezzük, hogy az Esszenciában népzenészek vagy népzenére is fogékony jazzisták által valósul meg mindez, az több mint figyelemre méltó, hiszen klasszikus zenében utazó muzsikus nem tevékenykedik közöttük. Ezért is lett annyira egyedi hangvételű ez a muzsika.

Népzenei ihletésű kompozíciók képezik az anyag vázát (főleg Lakatos Róbert bővérű szerzői vénájának köszönhetően), amelyekhez rendszerint tradicionális szövegek járulnak. (Kivétel e téren is akad, persze.) És, két rövid Bartók-szerzemény, amelyekkel más irányú párhuzamot igyekszik vonni a társaság, valamint egy klasszikus szépségű Bach-tétel, az Air. (Jelentőségéről később.)

A kvázi klasszikus váz az első sejtelmes taktusoktól megmutatkozik a Késő ősszel című számban, hogy aztán jazzes dominanciával folyjon tovább a muzsika, eleven díszítésekkel és Csík János érzelem-gazdag, kifejező énekével. A népzenei blokk a dal végére maradt, mintegy felerősítéseként és lezárásaként. Az Úton… címet viselő szám sokkal inkább a népzenére épít Kacsó Hanga Borbála énekével a középpontban. A lemezre harmadikként felkerült Feledd el mulatságaid a klasszikus muzsika és a népzene szabálytalan elegye, Kacsó Hanga Borbála ismételt főszereplésével.

Bartók 48 másodperces, megkapó mini-menüettjére (Menuetto) ezúttal „válasz” is érkezik, Minuetto címen, mintegy Esszencia-módra, izgalmasan bontva ki az összesűrített témát..

Majdnem kétperces Bartók-mű az Erdélyi tánc. Az Esszenciánál a tradicionális, balladai hangulatú Sír az út előttem lett a méltó párja.

A szeretőm olyan szent volt… finom, vidám, csipkelődő népdal-szerű darab, amelyben valósággal lubickol az zenekar. Úgy fest, mindenki meglelte benne a saját örömét. A szomorkás Elindultunk a nagy útra a kivándorlás témáját boncolgatja, tradicionális szöveggel, mégsem esve távol korunk hangulatától. Optimistának ható kicsengését pedig nem más, mint az Air biztosítja, bő három percben.

A lemezanyag végére illesztett Déja vu Lakatos Róbert és Paár Julianna szerzeménye, mégis méltó összefoglalása az addig hallottaknak.

Igen, találó, egyben kifejező név-választás az Esszencia. Ha huzamosabb ideig együtt tudnak maradni, számos értékes és örömteli pillanattal ajándékozhatják meg („nem középiskolás fokon”) azt a (reményeim szerint egyre bővülő) népzenét kedvelő közönségréteget, amelyik sem a jazztől, sem a klasszikus muzsikától nem idegenkedik, sőt.

olasz