Ma 2018. november 21. szerda, Olivér napja van

Stula Rock: Őserő és Mekk Elek

Az ex-Mobilmánia énekes új csapatának egy hónapja megjelent albuma - Stula Rock: Őserő - méltán talált kedvező fogadtatásra a honi hard rock hívők körében, ezért egy kicsit a kulisszák mögé tekintettünk a főnök Molnár Stula Péterrel és a banda dobosával-szerzőjével, Horváth Ádámmal.

Ezer éve ismeritek egymást, de honnan is? 

Stula: - Középiskolás voltam 1999-ben Balassagyarmaton, és akkor láttam először Ádámot, bőrdzsekiben, hosszú göndör szőke hajjal, fejet rázva egy cirkuszi sátorban dobolni a Ganxtáék előtt a zenekarával. Már akkor sem volt gyenge a csávó. 

Ádám: - Ismeretségünk Stulával többrétegű, mert középiskolában egy ideig évfolyamtársak voltunk, de én erre nem emlékszem. Pedig vannak szemtanúk, és Stula is emlegeti időnként, hahaha. Legközelebb rá tíz évre találkoztunk, majd 2013-ban felkértem őt egy otthon rögzített lemezanyagom feléneklésére. A 10 dalos „Palócmetál-album” elkészült, viszont akkor elhívták Stulát a Mobilmániába énekelni. Így a lemezünk csak a youtube-ra került fel, s két év alatt volt annyi nézettsége, mint a bemutatkozó videónknak két nap alatt, hahaha. Néhány dalt rehabilitáltunk az Őserő albumra, mindent újravéve, természetesen.

Stula: - 2015 decemberében álltunk csak először közösen színpadra néhány dal erejéig, egy alkalmi projektben, ott már a Vigyinszki Máté gitározott, bár ekkor még fel sem merült bennünk, hogy egy év múlva már egy közös zenekarunk lesz. Illetve beszéltünk róla, hogy egyszer muszáj csinálnunk valamit. Eljött az idő!

Aztán két éve megalapítottátok a Stula és a Patriótákat.

Stula: - Akartam egy új zenekart, ami igazán a miénk! Azt akartam, ne legyenek egyenlőtlenségek, se hierarchiában, se anyagiakban. Körülbelül egy korosztály is vagyunk, örömmel zenéljünk, ne gyomorgörccsel! Sajnos nem úgy sült el, ahogyan elterveztük, de kellett az a rövid intervallum ahhoz, hogy most ez a lemez ebben a formában elkészüljön. Kicsit összeszoktunk színpadon is a srácokkal.

Ádám: - Amikor Stula kilépett a Mobilmániából, szeretett volna egy saját bandát, így kooperáltunk. A Patrióta zenekar, Kiss Kristóf billentyűssel kiegészülve, vagyis Homonyik Sándor egykori kísérőzenekara állt fel mögé. Mi négyen már 2008 óta együtt zenéltünk, így egyből egy összeszokott, rutinos zenészekből álló csapatként muzsikáltunk. Három próbával mutatkoztunk be a budapesti BackStage Pub-ban, totális teltház előtt. Nagy reményekkel álltam neki annak a csapatnak, de sajnos mások voltak bizonyos elképzelések. Szabó Attis egy szenzációs gitáros, de nem értettünk néhány dologban egyet. Semmi extra dráma nem volt, barátságban váltunk el. Sőt, már a finisben volt a Stula Rock lemez felvétele, még lejátszottunk közösen egy lekötött bulit tavaly augusztusban. Tavasszal a Stula és a Patrióták nevet elvetettük – mondjuk én sosem szerettem… - és akkor vettük fel a Stula Rock nevet, de ez mégis egy másik zenekar, minden szempontból.

Hogyan született a Stula Rock?

Ádám: - Ez egy folyamat része volt. Stulával együtt akartuk folytatni. Berczelly Csabát megkérdeztem, hogy van-e kedve továbbjönni velünk? Volt szerencsére. Őt már tíz éve ismerem, számomra egy rock-legenda volt. Játszott a váci Jerico-ban, ami egy progresszív metal zenekar volt, aztán Paksi Endre Wellington-jában, majd az Age Of Nemesis-ben is. Ezek a lemezek a polcomon voltak, mielőtt megismerkedtünk volna. Később együtt zenéltünk a Patriótában, Varga Miklós és Homonyik Sándor kísérőzenekaraiban, ahol jött velünk néhányszor Vikidál Gyula is. Az egyik legjobb basszusgitáros, akivel zenéltem, olyan betonbiztos ritmusszekciót tudunk alkotni, ami alap egy ilyen zenekarnál. Mellette kiválóan énekel, vokálozik, és az akusztikus gitárt is mesterien kezeli. Akusztikus gitározott a Queen Unplugged Projekt-ben, a  Bohemian Rhapsody-t úgy eljátssza egy szál akusztikus gitáron, hogy a szemem jojózik közben! Mellette egy rutinos színpadi fazon.  

Mi más ebben a csapatban, mint az előzőben?

Stula: - Az, hogy saját dalokat is játszunk, és más gitározik. Máté fiatal, nagyon tehetséges, és a lelkesedése húz magával minket is.

Ádám: - Senkit nem akarok megbántani, mert nagyon sok jó gitárossal volt szerencsém játszani, de három gitárosnak néztem eddig tátott szájjal a játékát próbán: Alapi Istvánét, Szabó Attiláét, és most Vigyinszki Mátéét. Megbabonázva lestem ki a fejemből dobolás közben, hogy "aaazzztaa, de jól gitározik ez az ember"! Hozzáteszem, hatalmas Steve Lukather fanatikus is vagyok, és „azt a fajta” gitározást szeretem a legjobban! Alapival kétszer volt szerencsém játszani, a másik két úriemberrel jóval többször. Attis is és Máté is hasonló stílusban gitároznak, a soundjuk is hasonló, pedig teljesen más rendszert használnak. Ami közös bennük, az csak a kedvenceik, a magas szintű hangszerkezelés, és a csöves Marshall cucc. Máté mindössze 22, még előtte áll egy alapos hajnövesztés, hahaha. Ő a legképzettebb zenész közöttünk, nagy jövő elé néz, ezt garantálom! Olyan energia-többlete van, hogy néha már csitítani kell, de kétségtelenül átragad ránk, "öregekre" is. Hadd meséljek el egy rövid kis történetet! Nyár elején vettük fel a „Ha látnád magad” gitársávjait a stúdiómban, Mátéval ketten. Mondtam neki a gitárszólók előtt, hogy el kéne mennem a barátnőmért Verőcére, ami tőlünk 40 kilométer, két órán belül jövünk. Be volt mikrofonozva a cucc, minden be volt állítva, nyitottam neki sávokat a DAW-szoftverben, hogy csak vegye fel, és időnként mentsen is, sietek vissza, ha valami gáz van, hívjon! Otthagytam. Visszajöttünk Flórával úgy két óra múlva, 8 sávon szólt a gitár már, de úgy, hogy még a gyors arpeggio-k is két szólamban voltak hibátlanul, vegytisztán, rendesen kipengetve, nem elmaszatolva, trükkök nélkül feljátszva. A dallamos részeknél három szólam, mint Brian May-nél sokszor… Mondom, basszus, ember, öt gitáros kell majd bulin, hahaha. 

Most cseréltetek billentyűst: mi történt?

Ádám: - Kiss Kristóf nagyon jó barátom, 2010-től szinte minden zenekaromban, stúdiós munkámban benne volt. Felvidéki srác, két éve bekerült Szlovákia egyik leghíresebb énekesének, Peter Cmorik-nak a zenekarába. Nagyon megy nekik a szekér, hétvégenként két-három koncertjük is van. Eleve úgy szállt be hozzánk barátságból, de nem ígért semmit. Ezt el kellett fogadni, és mi nagyon örülünk a sikereinek! A lemezt még feljátszotta ősszel, a klipforgatásokra is eljött és a Rock FM reggeli műsorába, de lehetetlen volt vele tovább egyeztetni. A helyettese, Zsigmond Albert lett az állandó billentyűsünk. Rendhagyó módon a most készülő Forgószél című videoklipben adja át Kristóf Albertnek a helyét, ebből is látszik, hogy baráti az elvárás. Alberttel zenéltem együtt 2007-ben egy Dream Theater tribute bandában. Nem kispályás arc ő sem, világszínvonalú muzsikus, és egy rettenetesen jó ember. Szerencsémre sikerült egy olyan zenekart összehozni, ahol mindenki nagyon jó gyerek, nincs nehezen elviselhető ember, akit el kell viselni pénzért, sikerért, vagy azért, hogy „egyszer majd de jó lesz nekünk…”!

Stula: - Albertnél nem is tudok jobb billentyűst erre a posztra!

Milyen módszerrel készült az album?

Stula: - Egy kútfőből akartam mindent. Ádám ugyan dobos, de gitározni is tud, különös zenei- és szövegvilága van, dolgoztam vele korábban, és tudom, hogy jó dalszerző. Szerencsére bejött.

Ádám: Ez az én szerzői lemezem a "Mindent kölcsön kapunk" című dal zenéjének a kivételével, azt Vigyinszki Máté hozta. A szövegeket mind én írtam, kivéve a címadó dalt, az eleve Stula ötlete volt, és ketten írtuk a szövegét. Nekem van egy házi stúdióm, ahol mindent rögzíteni tudtunk kiváló minőségben. Eleve kész demókat mutogattam a zenekarnak, mindent felgitároztam, basszusgitároztam, doboltam, és énekeltem is. Ezeket a mankósávokat cserélgették ki a zenészek, hozzátéve a saját egyéniségüket, ötleteiket. Túlnyomó részt szabad kezet hagytam nekik, csak ami konkrétan szólt a képzeletemben, ott ragaszkodtam a saját elképzelésemhez. Kedves, puha diktatúra volt, hahaha. A szövegeknél eleve szólt Stula hangja a fejemben, próbáltam is a mankósávokban úgy énekelni, ahogyan ő. Stulának is voltak javaslatai az énektémákban, a cél az volt, hogy egy nagyon jó lemezt csináljunk, az egókat kint hagytuk az előtérben! Négyen is éneklünk a koncerteken. Két duett dal is helyett kapott a lemezen; A „Két igazság” című dalban a Tales Of Evening énekesnője, Dudás Ivett, a címadó „Őserőbe” a Pannonikum-os Ráduly Levente énekel együtt Stulával. A kedvesem, Velősy Flóra énekelte fel a női vokálokat. Innen is hatalmas köszönet neki érte! A második lemezre többet szeretném énekeltetni, egy jó rockos duettben, már van pár ilyen ötletem.

Nóniusz Gábort hogyan sikerült megnyernetek?

Stula: - Gabival dolgoztam már együtt a Mobilmánia „Fénypokol” című lemezén. Amikor nyáron hangmérnököt kerestünk a keveréshez, először nem merült fel a neve, mert – őszinte leszek – nem fért bele a költségvetésbe egy nagystúdiós lemezkészítés. Majd megbeszéltük Ádámmal, ha magasabb szintről szeretnénk kezdeni, akkor egy ilyen profi hangmérnök/producerrel kell együtt dolgozni. Megállapodtunk, összeszedtem, amit össze kellett, és az eredmény magáért beszél!

Ádám: - Amikor belekezdtünk a felvételekbe, eleve úgy gondoltam, hogy nem én akarom összekeverni az albumot. Aki mindenhez ért, az semmihez nem ért gazából, így én sem akartam kísérletezgetni. Kevertem már össze dalokat, albumokat, nem is lettek rosszak, de én nem vagyok megelégedve velük, nem azt hallom, amit szeretnék. Maximalista vagyok, és magammal szemben türelmetlen, és túl kritikus. Ez cucc és rutin kérdése is. Több fül többet hall, és ha megnézünk egy külföldi CD-borítót, minden munkafázist más szakember készít. Egyszer összeszámoltam, 14 ember dolgozott egy Dream Theater albumon, a borító szerint! Gitár, dob, stb technikus, hangmérnök, annak asszisztense, keverte xy, annak asszisztense, masterelte megint valaki és annak is az asszisztense. Itthon, Mekk Elek országában a kis pénz-kis foci elven, vagy kényszerből, nem ritkán egóból mindenki ért mindenhez is. Hozzáteszem, itthon egy komoly lemez 2-3 millió forintból készül, ha mindent nagy stúdióban vesznek fel. Amerikában egy album – átszámolva - 70-80 millió forintból! És nekünk ezekkel kell hangzásban versenyeznünk, mert sokan beteszik egy Nickelback album után a magyart és azt mondják, hogy ez szar, „ezért nem hallgatok magyar zenét...” Bele sem gondolnak, hogy amennyiből mi készítünk lemezt, az kint a dobmikrofonozás után elfogyna, hahaha. Nem panaszkodom, ez tény. Pici ország, pici piac. Eleve nagyot mertünk álmodni, és egy magasabb szinten akartunk kezdeni. Nóniusz Gabi összerakott magának egy stúdiót, és a dalok keverése nála zajlott. Nem csak egy hangmérnök Gabi, hanem producerként is dolgozott a dalokon. Javasolt néhány dolgot. Pár dal tempóján módosítottunk, szerkezetileg is minimálisan, újragitároztatott - lehangolt gitárokkal - Mátéval 4-5 dalt, hogy 2018-as sound-ot kapjunk. Kicseréltetett pár billentyű sávot, ilyenek. Hard rock zene ez, de modern formában. Továbbiakban is vele tervezünk dolgozni!

Sikeres a két klip, rengetegen látták!

Ádám: - Nagyon sokat köszönhetünk a Rock FM rádiónak, sokat játsszák a dalainkat. A "Ha látnád magad" klipje napi átlag ötszázzal emelkedik. Nagyon örülünk, hogy ennyien szeretik a dalainkat, az "Emlékeim udvarán" klipje is szépen kúszik felfelé. És már kanyarban van a készülő "Forgószél" videója is. Tavasszal-nyáron még tervezünk néhány videót, koncertfelvételt kitenni.

Egyesek szerint gyengélkedik a rockzene, szerintem erről azért messze nem beszélhetünk, de hogyan látjátok ti? 

Stula: - A tömegek nehezen fogadják be az újat. A rockerek egy része sem. Persze vannak kivételek, és mi nagyon tiszteljük a nagy öregeket! De mi egy új banda vagyunk, és hosszú távra tervezünk. Az „Őserő” lemez csak a legelső lépcsőfok, nagyon bizakodunk, mert kiválóak a visszajelzések, és jól is fogy! Sok idő kell még, hogy a hírünk eljusson minden olyan emberhez, aki szimpatizálhat a stílussal.

Ádám: - Meg lehet nézni, hogy akár külföldön is a sok évtizede működő zenekarok, a márkanév miatt, még mindig teltházas turnékat tudnak csinálni. Lehet, hogy már alig vannak eredeti tagok, és azok is néha a leggyengébb láncszemek szakmailag a saját bandájukban, tisztelet a kivételnek! A nagy tömegeknek az kell, hogy lássák, hallják a nagy kedvencet, még ha csak haknizzák is a régi, befutott dalokat. Ahogy egy híres hangmérnök is mondta: Hogyan kell hangosítani falu/városnapon egy zenekart? 1. Lábdob (rúgja mellbe a közönséget), 2. Pergődob (legyen mire tapsolni), 3. szólóének (hallja a főhőst), 4. kása (többi „zaj”)… A facebook-oldalunk elemzése szerint, ahol már átléptük a kétezredik követőt, többnyire a 25 és 55 közötti korosztály adja a közönségünk túlnyomó részét. Próbálunk a fiatalabb réteg felé is nyitni, de azt görcsösen nem szabad! Én hiszek a jó dalokban! Csak ezt az egy utat tudjuk, és akarjuk járni! Akinek ez tetszik, velünk jön, akinek nem, az hallgat mást.

A mai fészbukos-gógyistelós világban könnyebb eljutni a közönséghez?  

Stula: - Nehezebb, mert tízszer több zenekar van, nagy a dömping, és ebben a felgyorsult információhalmazban az emberek nagy része nem áll neki új kedvencek után keresgélni. Szerencsére vannak utolsó mohikánok, akik vásárolnak CD-ket, járnak koncertre.

Ádám: - Bizonyos értelemben könnyebb, mert harminc éve egy állami lemezkiadó és lemezgyár volt, és csak egy TV csatorna. Ha az illetékesek úgy döntöttek, hogy megfelelsz a népnek, a „Te zenédre él házaséletet a magyar”, akkor gigasztárt tudtak csinálni belőled. ’89-től jött a módszerváltás, a magánkiadók, a vadkapitalizmus, szinte bárkinek lehetett lemeze, akinek volt pénze, vagy valaki pénzt látott benne. Nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, de minden jel arra mutat, hogy tudatos butítás van körülöttünk, aminek szerves része a médiából áramló mocsok! Sok-sok pénzzel, kapcsolatokkal, szinte bármilyen szart el lehet adni. Zenét, művészetet is. Felesleges ezzel harcolni, idegeskedni ezen, tesszük a dolgunkat, és ha valakit érdekel a produktumunk, akkor mi boldogok vagyunk!

Hogyan fogy a cédé?

Stula: - Még nem kaptunk pontos kimutatást, de 6. helyen nyitottunk a Mahasz CD-eladási slágerlistáján! Lestünk is, és örültünk, természetesen!

Turné?

Stula:  - Folyamatosan kötődnek a koncertek. Megbeszéltük, hogy egy színt alá nem szeretnénk menni. Ez nem nagyképűség, hanem nem akarjuk elolcsósítani magunkat. Inkább legyen kevesebb buli, de ott legyen színpad, rendes hang. Több dátum is van, amit még nem hozhatunk nyilvánosságra, mert a főbanda sem tette, és arra kértek, hogy csak iksz hónap ikszedike után tegyük mi is.

Mivel lennétek elégedettek az év búcsúztatásakor?

Stula: - Úgy harminc teltházas koncerttel, ahol mi és a közönség is nagyon élvezte a bulikat.

Ádám: - Imádok koncertezni, és igen, én is azt szeretném, amit Stula. Emellett már a műhelyemben készülnek az új dalok, remélem 2018 december legvégén már fel is lesznek véve, és Nóniusz mesterrel vadul keverjük majd. Idén természetesen nem adunk ki újabb lemezt, de új dal várható az év második felében. Lehet, hogy jövőre, de az is, hogy csak két év múlva lesz második lemez. Viszont addig dalonként hozzuk nyilvánosságra az új nótákat. Ez szó szerint a jövő zenéje!

Szilágyi Norbert