Ma 2018. szeptember 20. csütörtök, Friderika napja van

FREEBORN BROTHERS Instant Magic

A londoni utcazenészek legjava olyan színvonalú produkcióval rukkol elő, mintha épp nyilvános főpróbát tartana a másnapi Barbican-fellépésére.

Nem feltétlenül kell annyira messzire menni azért, hogy – egészen váratlanul - igen nívós és felettébb szórakoztató produkcióban lehessen részed. Olykor (nemrég) egy dél-alföldi kisvárosban is előfordult ilyesmi, Szentesen történetesen. A közönség nem volt valami nagy létszámú, viszont totálisan megbolondult a koncert alatt: az ötéves, öttagú lengyel Freeborn Brothers buliján, hiszen a fiúk – a közönség számától függetlenül - apait-anyait beleadtak. Akkor és ott eldőlt számomra: ez a zenekar szélesebb nyilvánosságot érdemel annál is inkább, mert nemegyszer fordultak már meg Magyarországon, és jönni is fognak is még, bizonyára. Ezért kerül sor az alábbiakban a második albumuk bemutatására.

Kezdjük a hangszer-összeállítással, mert eleve következik belőle egy és más. Tehát. Tangóharmonika+ének, dob+ének+bendzsó, trombita, harsona, basszusgitár. Ééés aztán? Cigányos, vagy nem ritkán lengyel motívumokkal átszőtt folk-punk, balkáni mulatós, elszállós, pörgős, őrült rock. Természetesen nem külön-külön, hanem mind, együtt – számonként különböző arányokban elegyítve! Ráadásul úgy, hogy fel sem merülhet a vád, hogy ez a banda egyik vagy másik közismert zenekarnak lenne a klónja. (Ha viszonyítási alap kéne mindenképp, a Bohemian Betyars-t mondanám, igencsak távoli zenei rokonságban.)

Mindez persze a második albumukra, az Instant Magic-ra is igaz. Angol és lengyel nyelven megszólaltatott dalok váltogatják egymást majdnem tucatszám, többnyire saját szerzemények, vagy más honfitársuké.

Az első nótájukban különféle zenei hatásokkal átitatott, jó értelemben vett „mulatós” folk-rock dominál. A másodikban (valamint a nyolcadik körben) körhinta-szerű pörgés jön, tempóváltásokkal tarkítva. A harmadik immár lengyel nyelvű, szabálytalan keringővel szédít, miközben a fránya dallam lazán a füledbe mászik. A negyedik, mintha szétütött lengyel valcer lenne, ám a Balkánra exportáltan. Majd, le is ragad a balkáni (macedón?) cigányoknál, (hogy a kilencedik trackben visszatérjen ugyanoda). Aztán (meg tizedikre is) kis melankolikus hangulat úszik be, pár röpke percre illetve másodpercre. És, „tiszta”, ellenállhatatlan pörgés, újból. A végén? Közönségénekeltetés-gyanús búcsú. Agy-eldobós, önfeledten táncolós ringlispíl.

Igen. A lengyelek mindig remek stílusérzékkel voltak képesek zenélni, mégpedig remekül. A Freeborn Brothers valamelyest túllép ezen: harmonikás énekese karizmatikus előadó. Ha úgy akarja, a tenyeréből eszik a közönség.

Még valami. Be kell vallani, hiszen így teljes a kép, hogy a lemezük megszólalása kissé sterilre sikeredett, ám a koncertjeiken alaphangon más az ilyesmi. Ráadásul, a fiatalságuk minden pimaszságával egy Pink Floyd-számot is elnyomnak, a saját stílusukban persze. Liberót gyorsan mindenkinek, mert ez tuti beszarás! Hogy a vérbe ne lenne érdemes rájuk figyelni, ezek után! Hát figyeljetek is, nem fogjátok megbánni! Honlap, koncertdátumokkal, egyebekkel: www.freebornbrothers.com.

olasz