Ma 2018. május 25. péntek, Orbán napja van

JUHÁSZ GÁBOR QUARTET In The Garden

A kertben lenni jó. Mindenképp pozitív élmény. Akkor is, ha a hely szinte mindenkinek mást jelent, az élettere vagy életszemélete szerinti megoszlásban. A falusi embereknek a konyhakert és a gyümölcsös a praktikusan a friss élelemforrást, és a (nem igazán nagy területű) virágoskert pompájából vett napi rendszerességű lelki fürdőzéseket. (Az ún. hobbikertek – ha még vannak – kissé összetett szerepéről most ne essék szó.) A filozofikus hajlamú értelmiségnek az épített természet elvi ellentmondását idézheti, akár. A kertvárosok lakóinak a pihenés, a felfrissülés terepét, közegét adja. És igen.

Zenészeink, nevezetesen a Juhász Gábor Quartetnek gyakorlatilag ez utóbbi szállított apropót a koncept-lemezük készítéséhez. A népszerű gitáros triója (Kovács Zoltán – nagybőgő, Jeszenszky György – dob) ezúttal Gátos Iván Hammond orgonista csatlakozásával teljesedett ki. Olyannyira eredményesen, hogy egy 2017. áprilisi koncertjük felvétele lemezmegjelenést eredményezett.

Amilyen a mosdó, olyan a törülköző – tartja a bölcs népi mondás. Jelen keretek közé transzponálva mindezt: amilyen az ihlető forrás (vagyis a kert) hangulata, olyan a muzsikáé is. A derűs hangvételű, kellemes, széles körben „fogyasztható” jazz azonban közel sem ment a minőség rovására. Nem mintha Juhász Gábor bármikor is megengedett volna ilyesmit magának. Ezúttal épp azt igazolta vissza, hogy a két típusú tulajdonság nem hogy ellentmondana egymásnak, hanem valahol nagyon is kedveli egymás társaságát.

Hét témát komponált hozzá, amelyeket – zenész-társaival együtt – imponáló lazasággal rázott ki a kisujjából (no, természetesen nem csak abból), hallgatósága és népes rajongó-tábora legnagyobb örömére. És, hogy mi minden található az ő (egyéb iránt valóságos) „kertjében”?

Hinta, például, amit egy gondos apa vagy nagyapa szerel fel oda a gyermekeinek, illetve unokáinak. Ezúttal film-szerűen, használatban „látjuk” a játékszert, amint könnyedén libben előre-hátra: egyfajta alap-lüktetést adva az ötletesen variálgatott dallamnak, kisebb-nagyobb szólóknak engedve teret. Gátos Iván „bemutatkozása” különösen tetszetős, de a többiek is rendesen odateszik magukat.

Egy szép kert különben maga a Csoda! Ezt tudják Juhász Gáborék is, és gyönyörűen öltöztetik zenei ruhába, közös erővel. (Szolgálati közlemény: a nagybetűvel írott szavak számcímet is jelentenek.)

A valamirevaló kertnek őrzője is van. Az ő lakása a Kutyaház. Az egyébként bárány-szelíd, játékos „tulajdonosát” a nagybőgő „személyesíti meg”, mégpedig zseniálisan.

Aztán, egy pillanatra eltávolodunk képben azért, hogy messzebbről láthassuk a Kert panorámáját. A lemez számszerű közepén a muzsika mintegy esszenciáját élvezhetjük hol az egyik, hol a másik hangszer előtérbe kerülésével.

Az élet folytonosságának egyfajta jelképe a Diófa, amelyről köztudott, hogy nagyon későn hoz csak termést. Szépsége, fenséges lombkoronája azonban nélkülözhetetlenné teszi itt őt. Életre keltésében ezúttal – házigazdához méltón - Juhász Gábor vállalt oroszlánrészt, természetesen a társai hathatós segítségével.

A magányos elmélyülések vagy a jóízű, felszabadult beszélgetések színtere mi lehetne más, mint a Pad! A kvartett játékfelfogása szerint inkább az utóbbi, aminek csak örülhetünk, élvezettel hallgathatva lendületes mesélő kedvvel előadott mondókájukat.

És persze a Tűzhely. Az elszáradt, összegyűjtött faágakat meggyújtva keletkeztetett, a zene médium-mivoltával megidézett tűz pattogása Ua bensőséges társasági lét melegségét árasztja.

Ezek után belátható, hogy még mindig kert-Magyarország vagyunk és maradunk. E tekintetben nagyhatalom: az irodalom berkei (a klasszikussá lett író, Németh László a legkevésbé sem elvetemült víziója) után immár a jazzben is.

olasz