A ska viszont, amelynek a megteremtésében a jamaikai Skatalites úgy negyven-ötven évvel ezelőtt úttörő szerepet vállalt, ha az ismereteim nem csalnak, alapjaiban legalábbis nem formálódott át. Ez a speciálisan áttranszponált, lüktető karibi muzsika szinte ugyanolyannak maradt meg, amilyen a kezdeteknél volt. Az ős ska-felvételeket hallgatva ma is ámulva csodálkozhatunk rá a punk és a reggae elemeire. Csakhogy, akkoriban fogalmunk sem lehetett róla (és ezt értsétek szó szerint), hogy egyszer ilyesmikről beszélünk majd! Az idők során persze, annyi minden rakódott rá erre a fajta muzsikára, vagy folyt bele színezékként, a jazztől kezdve a legkülönbözőbb etno-hatásokig, hogy öröm nézni. (Sőt, hallgatni is.) És mégis.
A műfajteremtő Skatalites budapesti fellépése akkor is tiszteletet érdemelne, ha csak éppen-éppen megmutatták volna magukat, hiszen három alapító tag ma is aktív a zenekarban. Ennél azonban lényegesen több minden történt! Bebizonyították, hogy a hosszú évtizedek alatt a műfaj gyökerei annyira megerősödtek, hogy önmagukban is érdekesek maradtak. Hiszen, ez a patinás ska-banda még mindig képes felpörgetni a zömmel fiatalokból álló közönségét csakúgy, mint e sorok íróját!
Instrumentálisan kezdtek. Nem saját szerzeményekkel, hanem feldolgozásokkal! Ez meglepett valamelyest, de aztán megértettem, hogy egy Jamaicától igencsak távoli országban adott Skatalites-koncert misszió is. Elvégre, nem mindenki hallgat rocksteadyt Magyarországon! (Sajnos.) A Beatlest viszont talán valamivel többen ismerik. Ennek örömére jöhetett ska-ritmusban egy korai Beatles-dal, az I Should Have Better. (Bár csak jobban ismerhettem volna én is a ska-t a kezdetek időszakában, de a gyerekhangú Millie Small-tól nem léptetett tovább a drága jó Magyar Rádió.) Utána egy James Bond filmzene-feldolgozás következett. Ezt a szerzeményt nem ismerem (a Bondok családfáját illetően nem sikerült kikupálódnom), így nem is díjaztam annyira, viszont örömmel állapítottam meg, hogy a csapat erőssége negyven-sok év távlatában is a fúvós szekció, amellett persze, hogy az egész banda vér-profi, kifogástalan hangszeres tudású muzsikusokból áll.
A helyzet (és a hangulat) fokozódott, egy remek énekesnő színre lépésével. A segítségével kikerekedett egy kis jamaikai stílustörténet, felvillantva a reggae mellett (előtt) a már említett rocksteadyt, a dancehallt, és ezek különféle variánsait. Aztán, a műsor vége felé, egyszer csak felhangzott a Rivers Of Babylon! Naná, hogy nem a Boney M által sikerre vitt dal népszerűségére volt szüksége a Skatalites-nak, csupán megmutatták, hogyan is kellett volna ennek igazából a világ színe elé kerülnie.
Fotó: Dávid Zsolt