Ma 2018. szeptember 18. kedd, Diána napja van

KISS FERENC Elment az én rózsám

Válogatás-lemezt összeállítani nem kifejezetten hálás, ugyanakkor felelősségteljes feladat. Mért gondolom így?

Hálátlan, mert a rendelkezésre álló, kellő tartalommal megtöltendő idő-intervallum mindenkor korlátozott. Törvényszerű hát, hogy fontos felvételek is fognak lemaradni róla.

Felelősségteljes? Kétségkívül, mivel a kompiláció fontos (bár nem mindig kizárólagos) feladata ráirányítani a figyelmet a „merítési lehetőség” egészére. Mindez korlátozott példányszámú vinyl lemezre is igaz kell hogy legyen, valahol.

A magyar világzene megteremtője, Kiss Ferenc (nyugodt lelkiismerettel nevezem így) több mint negyven éve kápráztatja el a közönséget remekbe szabott alkotásaival és karizmatikus előadásával, személyiségével. A Kolindától kezdve a Vízöntőn át az Etnofon Zenei Társulásig tartó időszakának munkáit kellett itt reprezentálni kb. háromnegyed órában. A bátrak: a szerkesztő Marton László Távolodó és Kovács László vállalták fel a szelekció súlyának viselését. A másik oldal dilemmája talán még nehezebb: meghatározni, melyik számok mutatják be legpontosabban Kiss Ferenc munkásságának egyes korszakait?

A „problémakör” feloldása meglehetősen érdekes, mi több: karakán! A nagylemez A oldalára szinte teljes, negyven évet átfogó pályaívet rajzoltak, valódi mérföldköveket mutatva meg, méghozzá kronológiailag. A B oldalon pedig kiegészítették és árnyalták a képet, aminek teljes rajzolata a vállalkozás jellegéből adódóan nem sikerülhetett, ám kihozták a helyzetből a lehető legtöbbet, legjobbat.

Nos, a kezdet. (Mármint a lemezé.) A Kiss Feri szereplését illetőleg viszonylag rövid Kolinda-érában született Rabéneket ne keresd a Magyar Narancs régi, legendás Kolinda válogatás CD-jén. (Más sincs rajta abból az időből.) Ezzel együtt a szám híven tükrözi azokat a törekvéseket, amelyek a magyar világzene alapját rakták le a hetvenes években. Legfontosabb jellemzője alighanem a hagyományos népi hangszerek (+ gitár) használata hagyományosnak alig nevezhető zenei közegben.

Hasonló szemlélet övezi a Tavaszi szél 1990-es Vízöntő verzióját, ám az ugyanebben az évben készült Azt hittem – már szintetizátor bevonásáról is árulkodik.

Éles váltásról tesz tanúbizonyságot a tíz hangszerest magába integráló Etnofon Zenei Társulás, a Kiss Ferenc által vezetett „bigband” debütáló albuma, a beszédes című Nagyvárosi bujdosók (1999). Az itt hallható Ady verbunkja két, fájdalmasan aktuális versszakokat rejt: „felfedezésüket” házi feladatul adom fel a kedves olvasóknak. A 2016-os Lánydicsérő című CD (illetve az arról kiválasztott szám) a népzenei hatások lehető legalaposabb kidolgozásával megvalósult, számos váltással tarkított szerzemény.

A B oldal a majdhogynem önmarcangoló Kicsi Ferkó keservesével kezdődik (forrása: Nagyvárosi bujdosók). A Pünkösdi rózsa pedig az első megmártózás a Szerelem havában (2005). Nem hiányozhat a válogatásról a Cseh Tamásra hajazó Kés és kereszt tangó sem. Válaszom a fel nem tett kérdésre: minden tiszteletem ellenére nálam Kiss Ferenc áll előkelőbb pozícióban. A lemezcím-adó dal és a Szeress kicsim szintén a szerelem hol felemelő, hol nyomasztó stációját járja. A záró darab pedig a Vízöntő kor című szólólemezének „nyitánya” (Havas rét, 1994). És a kör (mint kerek, egész) itt bezárul.

Marton László Távolodó hat olyan, Kiss Ferenchez kötődő albumot említ az ismertetőjében, amelyek egyetlen darabja sem került fel erre a lemezre – terjedelmi okok miatt. A rend kedvéért hadd egészítsem ki az ide nem iktatott sort A halálba táncoltatott leány filmzenéjével (2011). Marton a magyar könnyűzene (speciális szeletének) kiemelkedő zsenijét, Kiss Ferencet méltató gondolataival, okos és találóan pontos szavaival aligha lehet és aligha szükséges versenyre kelni.

Hanem ez a nagylemez. Nem kevesebb, mint Kiss Ferenc életmű-tengerének virtuális kagylójában kiérlelt, valóságos igazgyöngy. Hihetetlen érték, és nem csak LP-gyűjtők számára!

olasz