Ma 2018. augusztus 14. kedd, Marcell napja van

Dalinda: Dalinda

Úgy vélem, tulajdonképp nem meglepetés az ifjú hölgyekből álló a cappella trió színre lépése. A népzene honi oktatása annyira felerősödött, hogy idő kérdése volt csak az efféle formáció létrejötte. Az egyszerű, de nagyszerű ötlet következtében eltűnt egy fehér folt a magyar népzene térképéről. Nem áll szándékomban elvenni a néprajztudósok kenyerét (ha akarnám sem lennék rá képes), mert (remélem) köztudott, mennyi alkalom adódott hajdan (a falvakban, főleg) a közös éneklésre. Az élet és a történelem úgy hozta, hogy ennek a hagyománynak bizony, vége szakadt. Ezért is öröm hallgatni a nagyszerű lánycsapat (Orbán Johanna, Paár Julianna, Tímár Sára) bemutatkozó lemezét, és persze egyébként is: önnön szépségéért.

Jelentős szerepet már kapott női ének-trió korábban (pl. Kiss Ferenc és Juhász Gábor jóvoltából), kisebb-nagyobb együttesekben, de olyan lemezre nem emlékszem, amelyiken minden egyes hang róluk szólt volna. Így az alkotók felelőssége is felértékelődik. A „mit énekeljünk” kérdése legalább annyira fontossá válik, mint a „hogyan”.

Tudni lehet, hogy Örményországban pl. a mai napig ismertek a népdalok, amelyek az egyes élethelyzetek sajátjai. Ez természetesen nálunk is így volt olyannyira, hogy készültek is lemezek efféle tematika szerint. A Dalindánál nem látszik kimondott vagy kimondatlan célnak mindez, ám olyannak sem, amely megkerülni próbálná.

A beköszöntő (Nyílik címmel) egy csávási köszöntő, amelyben – annak viszonylagos rövidsége ellenére – gyorsan felfedezhetjük az énekszólamok leosztásának értő tudatosságát, egyedi szépségét és tisztaságát, amely a lemezanyag egészén végigvonul. Mindez azt is jelenti, hogy lehetetlen kiemelni bármelyik énekesnő teljesítményét. Homogenitás és vérbeli, magas szintű és hőfokú csapatmunka jellemzi leginkább a Dalinda teljesítményét.

Kiss Ferenc neve pedig olyannyira nem véletlenül merült fel, hogy a Zsálya, rózsa, viola az ő nagyszerű átdolgozása. Három gyönyörű, leányokhoz illő virágszál… Nem fokozom.

De miféle képzetek motoszkálnak leggyakrabban a leányok gondolatában? Az összes aligha térképezhető fel (annyi hely a neten sincs tán), de a Legényvásár bizonyosan az egyik a sok közül. Megrendezik azt most is, mégpedig beregi népdalcsokorba ágyazva.

A folytatás teljesen logikus: a Menyecske sorának színei és szépségei, sokfélesége.

A Hajnal hasad kissé megtöri az iménti gondolati ívet, ám újabb lehetőséget kínál a lányok kivételes ének-tudásának megcsillogtatására.

A Harangoznak a házasságkötés dilemmáit fejtegeti az egyes szereplők nézőpontjaiból, a lemez hallgatóságának okulására és persze a legnagyobb örömére.

Az Egy madár a társ elvesztésének tragikumát próbálja feldolgozni, míg a a Fehér galamb magáét a halálét, a Szíved rejteke pedig a társ nélküliség fájdalmát.

A Pakulár nem más, mint juhász-ballada, szívszorító, kifejező előadásban.

A Te vagy a kutya – rövid hangulati átvezetést követően – játékos feloldása a közvetlen előzményeknek.

Dalinda. A saját „olvasatomban” nem kevesebb, egy új lánycsapat újdonság erejével ható, megkapó frissessége, egyszerű szépsége. Első lemezük máris a magyar népzenei színtér legfontosabb szereplői közé repítette őket, méltán. Remélem, nem sokáig hagynak minket folytatás nélkül.

olasz