Bartók óta tudjuk, hogy a kezdő hangok fontosak, ennek megfelelően a címadó kompozíció leszakítja a fejed, mint a japán gyorsvonat, hogy aztán bejöjjön a képbe a csoda, a szép emlékű nyolcvanas éveket idéző Go Back Or Not, ami könnyen sláger lehetne egy jobb korban és időben, persze, persze, de nincs idő a töprengésre, merthogy érkezik a When Its Over, ahol a balladisztikus érzelem olyan spirálba teker, melyből nehéz kikerülni, de szerencsénkre a Kék Bálna elképesztő hangjai (most jelzem: az elmúlt évtizedek legkomolyabb honi instrumentális szerzeményéről beszélünk!) átlavíroznak a (látszólag) könnyed On My Way-re, merthogy tényleg durván szakít a Pain Of My Soul, az a dal, amely után nincs kérdés, ugyanis klasszikus született, vagyis a főszereplő legitározza az eget az égről, már csak a Calico-t említem meg, azt a bizonyos virtuóz, ámde magával ragadó kivételes csibészséget, szóval az egész alig több mint 30 perc, de micsoda félóra (amikor még zene volt a zene, ennyi volt egy album), amely után az embernek ártatlan fia csak piheg és elcsigázottan rebegi: hi-he-tet-len!!!

(Bónusz: Borlai dobolásáról azért nem beszéltünk, mert magától értetődően el-ké-pesz-tőőő!)

 Alapi István – gitár, bassz, billentyűsök

Borlai Gergő - dob