1996-ban alakult zenekar számára igazából két évvel később dördült el a startpisztoly, az első „lövés”, elindítva a ColorStar mennyeien kellemes utazását. Egyik-másik, valamivel későbbi expedíciójuk élményeit is érdemes lenne felidézni, az utolsók közé tartozókat talán kevéssé. Az én aktuális célom nem a pályaképük megrajzolása, ezért hadd engedjek meg magamnak némi nagyvonalúságot.
Az úgy volt, hogy szerzői kiadásban jelent meg a debütáló albumuk, amit akkor a boldog emlékű Bahia gondozott. Az ismételt közreadása ügyét több mint húsz év után a Trottel Records ragadta magához, pozitív példát statuálva (mutatva), amely szerint igényesen is lehet(ett) elektronikus popzenét csinálni! Olyan minőségűt, amilyennel – a hasonló hozzáállású társai társaságában – a zenekar alighanem külön fejezetet követel magának egy majdani magyar pop-történelemkönyvben.
Arról van szó, hogy a ColorStar ezen a régi-új lemezén (a hasonló nevű, első magyar színes tévével ellentétben) üzembiztosan szállítja a maga apró (hang)robbanásait. Egyébiránt – és nem mellesleg – remekül ötvözi az elektronikus, táncolható party-zenét (a party-zene már csak ilyen: lehet rá táncolni) a pszichedelikus, gitáralapú poprockkal, amit csipetnyi zajokkal, effektekkel fűszereznek, de némi folk-hatást is vélek felfedezni benne olykor. Ideje azonban túllépni az általánosításon! Ha már a részletekben nem merülünk el teljesen, ismerjük meg a jellemző jegyeket, adalékokat az egyes számokban.
A kezdet kezdetének címe – meglepő módon: Indul. A haladás tervezett iránya gyorsan egyértelművé vált. Az pedig nem egyéb, mint a pszichedelikus, elektronikus tánczene, mégpedig lassan felfejlődve, ám nem kevés változatossággal! Öröm megfigyelni a gitárok és a szinti nagyszerű összjátékát. A lemez címadó darabja az egyik leghosszabb is rajta. És ugye mért ne lenne éppen az, ami? Az Imarobot címe szintén telitalálat. (Lehet találgatni a muzsika milyenségét illetően, de nem érdemes. Ezt hallani kell!) Az O-Zone legfontosabb összetevői a természetes basszus-adalék és némi torokének-kezdemény! A Fix Dance – hat és fél percen keresztül, Kepes Juli kántálásával feldúsítva - szintén azt hozza, amit várhattunk tőle.
A tempó lassan gyorsul, a pulzusszám emelkedik. Menekülés ez, vagy csak a sport űz? Nem tudom. Ami biztos: ez a darab a Running in the City! A Road Movie „képsorai” szintén izgalmasak, képzeletünk vetítővásznán futva. Mindezt tetézi egy kis misztikummal a Six Steps on the Moon, és jól teszi – a szó szoros értelmében! „Ütős” nóta kerekedik belőle! A Karma Tours egyfajta nyugalmas, titokzatos (tehát felkavaró) belső utazásra hív. Csábít, megront, megigéz. Már fizetem is rá az előleget, és biztos, hogy nem fizetek rá! Az Aalomadalom címe sem hagy sok kétséget a megfejtés „roma-tikus” tartalmát illetően. És ha úgy kezdődött a lemezanyag, hogy Indul, ezzel a számmal  fordult célegyenesbe a virtuális verseny.
És a The Future of the Past végül? Na, az vált valóra éppen most! Azt hiszem, kevés hasonló pillanat akad egy zenekar életében, de az arra érdemeseknél előbb-utóbb elkövetkezik. Persze, a zene nyelvére átültetve sem hangzik rosszul ez a nem mindennapi elképzelés, sőt!
Az album muzsikája természetes egyszerűséggel kúszik a Korai Öröm zenei világa mellé. Messze túlmutatva a mindenkori divatirányzatokon (holott talán épp az akkori divat-igény indította útjára a bandát), ezért érvényes, mi több: friss és fogyasztható a produktum ma is.
Közmondásosan: minden kezdet nehéz, de azt is tudjuk, hogy minden szabály alól  akad kivétel. Például a ColorStar egykori, bivaly-erős megindulásának az esete. Íme.