Lakatos Robi nagyon is aktívan munkálkodik. Színházi és táncszínházi kompozíciók mellett az ő nevéhez fűződik a Rendhagyó Prímástalálkozó és az Esszencia  létrehozása is. Mégsem gondolom azt, hogy a saját zenekarát bármi okból hátrébb sorolná azoknál, csak hát bárkinél előállhat az a helyzet, amikor sorra találják meg a feladatok az embert.
Most a fenti munkák egyfajta szintézisére került sor. Válogatást hallhatunk az alkalmazott zeneművekből, a Rév-hez visszaigazítva, és persze az autentikus muzsika sem marad el. És, bizonyos értelemben véve némi bónuszt is kapunk az új lemezen.
A CD címe pedig? Szójáték, vagy érdemes olykor komolyan venni? Én az utóbbi verziót preferálom, hiszen néhány szám hatása határozottan ez irányba visz. A több felől érkező kérdések egyetlen nekirugaszkodással megválaszolhatóak azzal a művelettel, hogy végig lapozzuk az albumot. Nosza!
A másodpercek híján húszperces felvezető blokkban virtuálisan bejárja a csapat a szűkebb hazáját, a Felvidéket,(Keletről nyugatra – árulja el az útirányt a mini-antológia címe), természetesen népdalok révén, számos népcsoport „meglátogatásával”. Már az első pillanatokban átjön, megmutatkozik az a fegyelmezett lelkesedés, amellyel a munkába vetették magukat a Rév hangszeres tagjai. Nem meglepetés hát, hogy az énekesek teljesítménye felnő hozzájuk. Korpás Éva szuggesztivitása nem újdonság számunkra, ám az még mindig szinte utánozhatatlan. Oláh Attila természetes jókedve pedig úgy ragad át a hallgatóságra, hogy rögvest mulatni támad kedvünk.
A Szelídecske gyönyörűen kipengetett intrója egyszerűen lenyűgöző. A folytatás nívója sem szállhat hát alább (és nem is száll), amire Lakatos Róbert értő feldolgozása és felesége, Korpás Éva ihletett előadása a garancia. A lemezanyag egyik csúcspontját hallhatjuk itt, amely játszi könnyűséggel ragasztja ránk a lemezcímben jelzett tulajdonságot.
Egy számmal később afelől sem lehet kétségünk, hogy „Robi legényesei” eredetileg a Fitos Dezső Társulat Pisztráng című előadásához készültek.
Az energikus, ergo: jó tempójú A tu more című, ravasz harmóniákkal átszőtt tradicionális, szlovák nyelvű énekkel elővezetett dallamsor a Kojatice nevű község évtizedekkel ezelőtt működött zenekara repertoárjából való. Azt örökíti tovább profi módon, a mai és a későbbi korok táncosai számára.
Az egyik meglepetés, amire céloztam, a Gyermekeinkkel című, amelyben a Rév – jó cél: a zenei hagyományok továbbadása során gyakorlatilag családi zenekarrá alakult át. Nem egyedi, mégis példaértékű a kezdeményezés!
Az ezt követő Szvit, Lakatos Róbert remekül építkező szerzeménye szintén a lemezcím „beszédes” voltát húzza alá, kiváló cimbalom-szólóval fűszerezve (Kuti Sándor által).
A Rapszódia eredete Bartók Béla gyűjtő munkájáig vezethető vissza, mai, korszerű népzenei köntösbe öltöztetve a dallamokat.
A lemezanyagot lezáró Árva szívem című Lakatos Róbert-szerzemény alighanem a külső projektek „hozománya”, hiszen nem más, mint Csík János énekli, mégpedig kissé „réveteg” felfogásban, ami neki különösen jól áll, de eközben a zenekar is megteszi a dolgát, mégpedig a legjobb tudása szerint!
A magyar népzene-gyűjteményünk ismét egy különlegesen fontos darabbal gazdagodhat, hiszen a Felvidék talán ritkábban kerül a figyelmünk középpontjába, mint Erdély például, holott ez a tájegység is felkínálja a maga ritka kincseit, amelyeket könnyű szerrel szállíthatunk át hozzánk, akár a Réven is.