Ezúttal azonban nemigen választható el egyik a másikától, hiszen olyan programzenéről van most alkalmam szólni, amelynek tárgya a fentiekből töprengés nélkül kitalálható.
A zeneszerző-előadó, a miskolci billentyűs varázsló Soós Gábor az alábbiak szöveggel kommentálta az előzményeket és a zenei következményeket: „A téma komolysága nem igazán "engedte", hogy sorlemezen jelentessem meg. Bár 1 track, de 5 "tételből" áll. Prologue - Go to the Space - Event Horizon (Colors of the Universe) - Colonization - Epilogue. A bevezetés és a lezárás Hawking gondolatai, saját előadásában keretbe foglalják a művet. A "Go to the Space" egyfajta közös összefogást vázol fel, hogy mindaz ami itt a Földön probléma, a nagy közös cél - az Univerzum tanulmányozása - érdekében háttérbe szorítható. (Ennek köszönhetőek az amerikai és orosz asztronauta rádióüzenetek.) Az "Event Horizon - Colors of the Universe" a Hawking által leginkább vizsgált fekete lyukakról, illetve azok eseményhorizontjáról íródott. Mondhatjuk úgy: "kilátás egy fekete lyukba" A lassú akkordok megpróbálják felidézni az Univerzum gyönyörű harmóniáját. Hawking volt a kolonizáció egyik fő szószólója is, aki szerint 100 évünk van, hogy kolonizáljuk a világűrt, különben "végünk". A "Colonization" a bolygó elhagyása feletti fájdalmat és az emberi akarat diadalát mutatja be. Az egész darab tulajdonképpen egy filmzene, film nélkül.
A keverést és masteringet, miképpen az előző lemezen is, Tomkovics Krisztián végezte, Miskolcon, az Orion „stúdióban". Továbbá.
„Mindig is érdekelt Stephen Hawking munkássága és mikor elment közülünk, úgy éreztem, muszáj zenei formába öntenem 1-2 fontosabb gondolatát (a teljesség igénye nélkül).”
Én pedig megkísérlem ezt a formát megfejteni, szavakba önteni, nyilván a teljesség igénye nélkül, de megtéve azt a keveset, ami tőlem telik. Programzenéről szólhatok tehát, ami alaphangon sem könnyű vállalás. A kérdés (és megválaszolásának) lényege mégis a megvalósítás mikéntje és eredményessége.
Az utóbbi egyértelmű és igen meggyőző, hiszen – szerintem - ez a Gabreal Sounds legösszeszedettebb, legkimunkáltabb, legfajsúlyosabb muzsikája! A tételek gyakorlatilag egymásba folynak, mégis egyértelműen választhatóak szét. A Prologue és az Epilogue „fedezhető fel” a legegyszerűbben, hiszen mindkettőben Stephen Hawking mondatait hallhatjuk, zenébe ágyazva olykor, természetesen. A Go to the Space lassú, de sziporkázó muzsikával csalogatja az utazót a nagy ismeretlenbe. A középső tétel, az Event Horizon (Colors of the Universe) tempót váltva mutat változatos képeket a horizonton. A Colonization pedig valóban azt az érzetet kelti, amit a szerző írt le fentebb. Én csupán annyit teszek hozzá: méltóságteljes zenével, felemelő módon idézi elő azokat!
Ennek a lemeznek (maradjunk itt és most hagyományos módon ennél a formátumnál és terminológiánál) ott van a helye a legjobb magyar szintetizátorzenék között. Keressétek, szeressétek hát!
Annál is inkább, mert ez a lemezanyag nem kevesebb, mint a kozmikus erők és egy titkos földi megfigyelő központ felfedezéseinek zenébe transzponált eredményei, vagy ha úgy tetszik: harmadik típusú találkozása.