A helyszín, amint azt a kiadvány címe sugallja: a hajdúsági főváros, benne a több mint két évtizede működő Debreceni Zenede népzenei tanszak. (A művészeti vezetők: Tóth Lilla és Sáriné Szebenyi Judit ezúttal előadóként is segítik a tanítványaikat.) A „terepre” tett rendszeres „tanulmányi kirándulásokkal” tarkított képzés és annak eredménye szakmai körökben jól ismert és elismert. (Igen csak távol áll az általános oktatástól, ahol fásult, kizsigerelt pedagógusok viszik katedrára a türelmük aznapi maradékát.) Itt a munka szinte játék, a tanulás pedig szórakozás! Figyeljetek csak oda a „kicsik” produkcióira! És ha a szabadság, mint iskolai alapvetés itt a valós népzenei közeg megismerésének lehetőségével párosul, csoda történik. Hallgassuk hát ezt a csodát!
A tucatnyi „tájjellegű” zenei csokrot – micsoda véletlen! - a hajdúsági gyűjtésekből származók keretezik. A dolog érdekessége, hogy nem kizárólag az országosan ismert népzenegyűjtők összeállításai kerültek a műsorba, amely önmagában is rejt némi pikantériát. Szintén öröm, hogy valamennyiről alapos ismertetőt olvashatunk a bookletben. Külön köszönet a Fonónak, amiért biztosította a tartalmas közlés lehetőségét!
A Pendely Énekegyüttes-család önálló munkáihoz (amint már utaltam rá) a különféle „fűszerezések” is hozzátartoznak. A „beköszönő” hajdúböszörményi népdalokat például archív ének-felvétel vezeti fel. Így, a múlt árnyékában éppen hogy valószerűbb a jelen, vele a következő etapban a jövő – a gyerekcsoport (a Kispendely Énekegyüttes) csengő hangjainak és átütő tehetségének – a megmutatkozása. Ráadásul a kicsik semmiféle hangszeres támpontot nem kapnak a Mezőföldi (voltaképpen perkátai) népdalok előadásához. Mégis: a bájos, kiskamaszos jókedvük és a lelkesedésük vírus-szerűen ragad át a hallgatóságra. (Bocs, ez nem volt valami jó poén.)
A „nagyok” kórusának különleges megszólaltatásához helyi, felvidéki énekesektől kaptak értékes tanácsokat a Magyarbődi népdalokat illetően. A Felföld tájékán maradva: az ifjú Veres Hunor énekét maga a gyűjtő, Agócs Gergely kíséri tárogatón (Felső-bodrogközi népdalok). Természetesen erdélyi blokkok is helyet kaptak az albumon. A Balázstelki népdalokban történetesen furulyaszóval támogatják a Pendely Énekegyüttest. A Buzai keservesek-et pedig mintha csak Bartók Boglárka hangjára írták volna, amikor írták, ha… A talán kevéssé ismert Gyergyóditrói népdalok friss, lendületes előadását viszont megint csak a „kicsikre” hagyták. Jól tették!
A Zoboralji dudanótákhoz nélkülözhetetlen Agócs Gergely szakszerűen élvezetes muzsikálása, csakúgy, mint Navratil Andrea csodás hangja, mégpedig az egyik tanár, Tóth Lilla éneke mellett! A dudanóták folytatódnak, mégpedig bakonyi csokorral, és nem akárhogyan: a hangszer díszítéseinek utánzására késztetve a kórust! Minimum érdekes színfoltja ez a lemeznek, hiszen nagyszerűen csinálják a lányok!
Ha pedig a Gyimesi keserves és táncdallamok következnek, persze hogy előkerül a hegedű és ütőgardon is. (Utóbbi ezúttal talán kissé túlvezérelten.) Az Imregi karikanóták voltaképp felföldi karikázók, amelyhez menyasszony-búcsúztatók adnak erős érzelmi töltést. Mindezt Hajdúsági muzsika követi (és zárja le), mégpedig a teljes Énekegyüttes-család, valamint a Parapács zenekar remekbe szabott előadásában.
Tudtuk jól, hogy Debrecen a virágkarnevál városa, de most már azt is tudjuk, hogy annak ideje előtt és utána is ott számos „virág” nyílik. Virágozzanak hát a maguk szelíd szépségében mindahányan!