A kiemelés tőlem való, ergo: szigorúan szubjektív.
Zeneszerző és dobos – ez az alap. Ami a „felépítményt” illeti: a zenekar tagjaként része volt Harcsa Veronika első, nemzetközi léptékben is jelentős jazz-sikereiben. Lemezt készített a népzene hegedűseként (is) ismert Salamon Beátával. Dolgozott egy Ella Fitzgarald tiszteletére készített albumon. A 2018-as anyagának címe önmagáért beszél: China Jazz Suite, amelyet a jelenlegi formációjának, a New Quartetnek írt.
A legfrissebb termés pedig az elmúlt év sorszámával lett megcímezve - találóan. Mintha XXI. századiba oltott mainstream jazzt hallgathatnánk, mérsékelt amerikai hatásokkal és remek egyéni teljesítményekkel. (Ami csupán az egyik olvasata a sajátos cím-választásnak. A másikat lásd alább.)
Lakatos Soso szaxofon- és Oláh Dezső zongorajátéka kezdetben a tengeren túlról elindult hagyományos utat követi, mivel a dallam-hangszerekre olykor „alkatilag” efféle szerepet osztanak.
Igazságtalan lennék azonban, ha említés nélkül hagynám Lakatos nagy lélegzetű, invenciózus szólóját a nyitó, Rubato Prayer című számból amelyet kisvártatva Oláh Péter követ egyéni játékban bőgőn, egy remekül építkező, feszes rögtönzéssel. (Elvégre jazz-muzsikusokról beszélünk.) A Song for Bella líraiságának fontos és érdekes támasza Oláh Dezső repetitív témája, a darab egyik szakaszban. És, hogy teljes legyen a kép, itt szólok a zenekarvezető könnyed, mégis tartalmas „beszélő” dobolásáról, amely természetesen a komplett lemezanyagon végig vonul. Valósággal kigördülnek a ravaszul összetett ritmusok a keze alól, annyira lazán, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Az árulkodó címmel ellátott Tricky Juice esetében aligha lehet üdítő ital-szerű pezsgésről beszélni, de csak azért nem, mert a darab forráspontjait kell keresgélnünk benne, folyamatosan.
A Lyric Song, valamint a Gimme 5 esetében is azok mélységeinek feltárása közben egyfajta befelé fordulás, vagy ha úgy tetszik: elmélyülés fültanúi lehetünk. Utóbbi számnak az EWI nevű fúvós instrumentum kölcsönöz olyan (nem tévedés) elektronikus hangzást, amelyet világhírű jazzisták már alkalmaznak. Az itt hallható megszólalás hazai vonatkozásban újdonság, számomra legalábbis: mégis annyira érvényes és eredményes kísérlet, hogy a jövőben talán önálló szerzeményeket, koncepciót, netán lemezanyagot is lehetne alapozni rá!
A lemezcím-adó szám rendhagyó darab. Sötét tónusú, angol nyelvű prózát ágyaztak belé, amelynek mondandója ijesztően borongós (amelynek mindannyian tudjuk az okát), de végül mégis csak reményt keltő. Nem találtam erre vonatkozó utalást a lemezborítón (vagy elkerülte a figyelmemet), de annak (hibátlan) felmondását is alighanem Balázs vállalta magára. Bocs, ha tévednék!
2020: egyfajta, zenébe kódolt látlelet erről a furcsa, számos tekintetben bizonytalanságot hozó évről. A konklúzió, amint azt említettem, egyértelmű: reménykednünk márpedig kell, annál is inkább, mert nincs igazán más választásunk. A pozitív fejlemények bekövetkezésére várva pedig itt van nekünk ez a nagyszerű alkotás!
Sajnos, negyven percnyi sincs a CD játékideje, holott – úgy érzem - elbírt volna a hallgatóság többet is ebből a muzsikából! Tudjuk: a lehetőség hetven pluszos, amit sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni mostanában. Nem azért a fél óráért, de néhány, hasonlóan élvezetes számot szívesen hallgattam volna még ezen a korongon, ettől a csapattól!
Bágyi Balázs New Quartet: 2020 (Tom-Tom Records)
Bágyi Balázs sokoldalú művész és sokoldalú ember. Megkerülhetetlen a közösségi tevékenysége: ő a Magyar Jazz Szövetség elnöke. Nem mellesleg, zenetanár. (A szakmai tudáson túli pedagógiai érzék szükségességét aligha kell ecsetelnem ennél a pontnál.) Művészileg pedig? Nos, ez az, ami – címszavakban és szelektáltan is – hosszabb felsorolást igényelne.