Ma 2022. január 21. péntek, Ágnes napja van

Szabó Dániel: Pázsint (Fonó Budai Zeneház)

A cimbalmos-énekes Szabó Dániel (tehát nem a jazz-zongorista névrokon, hanem az egykori Balogh Kálmán-tanítvány, aki ma a Gázsa és a Szeret zenekarok oszlopos tagja) albuma nem a szó szoros értelmében vett szóló anyag, hanem olyan, amelyik összehangolt csapatmunkával készült.

A rend kedvéért teszem hozzá, hogy a székesfehérvári kötődésű muzsikus régebben P. Szabó Dániel néven alkotott, és 2007-ben egy „Egetverő” CD-t tett le az asztalokra. Azt gyanítom, hogy csak kevesekére, de a folytatás jó karban van!
Ráadásul, már-már szokatlanul hosszan kivezetve, holott valami rejtélyes oknál fogva, netán stúdióköltség-kímélés végett manapság egyre többen ragadnak le a jó öreg LP potenciális játékidejénél. Dánielnek a korszellem kérdésére adott efféle válasza a csillagot jelenti a jeles érdemjegy felett – egy kitűnő bizonyítványban! A bizonyítvány „tárgyai” természetesen nem értelmezhetőek semminemű oktatási rend keretében sem. Lássuk hát, melyek lennének azok?
A virtuális terep, mindenek előtt. Mi más tájegységet járhatnánk be, mint Dániel talán legkedvesebb területét, a Székelyföldet, hiszen a rá való figyelésből sosem elég! Felső-Maros mente, Sóvidék, Felcsík, Gyergyó… Szeretünk túrázni errefelé mi is, ugye? Induljunk hát el együtt, Daniékkal.
Az első igazodási pontot a zenei összeállítások képezik, amelyek égen járó csillagok módján vezérelnek bennünket az utunk során. Olyan, magától értetődő természetességgel, mintha ezer év óta ez lenne a világ rendje. Mert lehetséges, hogy valóban ez az? No, egy kis turpisság lehet azért a dologban, de hát melengető érzés mindig, amikor a szívünkre hallgathatunk. A kiragadott példáim: az Emlék Szentiványról hangulatos, zenekaros-énekes prológ, vibráló cimbalom-játékkal. A Verbunk variációk, amelyik vonósok vezérelte bravúr-szám. A Paradica, abban pedig a nem rövid cimbalom-intró szintén a „kiemelendő” kategóriába tartozik! Na de melyik nem – a nyolc közül? A Csíki lokál talán, amelyik romantikus népdalt is műsorára tűzött, á la Rózsa Sándor – ám ezúttal Ferenc Jóskáról? Ugyan. A Zöldkeserves és marosszéki? Nem létezik! A Szeretet próbájaként is ismert Álomvíz martján című - kivételesen - boldog véget érő ballada? Kizárt. Az Egypár tánc Mezőbándról, vagy a szegény Dzsupin Pali emlékére készült, szívből szóló gyergyói összeállítás? Hm. Csoda hát, ha semmi idő alatt döntésképtelenné válik az ember?
Fontos kérdés a zenekar összetétele is. Nem állandó együttes játszik most Szabó Dániellel, hanem egy nagyszerű válogatott csapat! Mihó Attila, Nyitrai Tamás, Takács Ádám (hegedű), András Orsolya (ütőgardon), Bede Péter (tárogató, szaxofon), Salamon Soma (harmonika), Papp Endre (kontra), Bognár András (nagybőgő). Az énekesnők pedig egymást váltva is elbűvölő párost alkotnak. Ők Kacsó Hanga és Paár Julianna!
És a felsorolt muzsikusok között meglévő kohézió. Nem tudom, mennyit sikerült próbálniuk a lemezfelvétel előtt, de a végeredmény egy alaposan kiérlelt, mi több: kifinomult produkció.
Ezzel együtt – természetesen - van egy speciális cimbalom-központúság ebben a muzsikában, ami az én olvasatomban nem azt jelenti, hogy ez a hangszer minden áron való vezető szerepet akar kicsikarni magának, hiszen csapatba illeszkedve, kevéssé hangsúlyosan működve is megkapja azt. A zene iránti alázat és az arányérzék pedig ebben a leosztásban már csak bónusz tényezők.
Még valami. Ismerjük, hogy Bartók parasztzenének nevezte az általa (is) gyűjtött népzenét, mert valóban az a legpontosabb elnevezése. Nem volt szükség időre belátni, hogy ennek a nyers formában fellelt kincsnek az értéke óriási. Másfelől azt is tudjuk, hogy a megtalált drágakő a csiszolás által válik még inkább értékessé. Az ötvözet, vagyis a Szabó Dániel új albumára vonatkozó summázat abban áll, hogy az érték-növelő műhelymunka nagy szakértelemmel, odafigyeléssel, hatalmas műgonddal folyt, az elkészült darab pedig csillogóan tökéletesre sikeredett. Jó szívvel ajánlom hát játéktér gyanánt mindenkinek ezt az elénk terített Pázsintot!

Olasz Sándor