Ma 2024. április 19. péntek, Emma napja van

Petrás Mária: Napkelettől napnyugatig (Fonó Budai Zeneház)

Bízvást várhattuk a Muzsikás talán legmagyarabb „hangjától”: (nem Hangától, hanem) Petrás Máriától, hogy az új lemeze – alcímének írásmódja szerint - tradicionális moldvai csángómagyar dallamokat tartalmazzon.

Pedig, pedig.
Minden, többnyire eredményes román integrálási kísérlet ellenére a csángó településeken volt a legtöbb reális esély a népi kultúra (benne a népzene), vagyis a néphagyományok megőrzésére, a hétköznapi, valamint a vallási élet keretei között. Ám számos nemzedéket átölelő időtávon ez nem igazán sikerült, mert nem sikerülhetett. Mégis. Szerencsére, máig élnek köztünk olyan médiumok, akik a saját személyiségükön átszűrve tapasztalhatták meg azokat az emberi-szellemi értékeket, amelyek valamiképp megmaradtak a régmúlt világokból. Ilyen, különleges sors jutott a moldvai, diószéni származású Petrás Máriának. (Diószén Klézse közelében fekszik, a Szeret átellenes partján.)
Hit, Isten, a jóság, a tisztaság, a szépség. Ezek Petrás Mária eszményei, amelyek itt és most nagyon is fontosak, hiszen ezeken a pilléreken nyugszik a muzsikájának szellemisége. A lélek ünnepnapjai következnek most el a hallgatóság számára is – mondhatnám, hiszen az első, tízperces ciklus, a Karácsonytól újesztendőig annyira magasztos és felemelő, hogy azoknál a halandóknál is kifejti jótékony hatását, akik még nem leltek rá az ő istenükre. Szűkebb értelemben egy fontos időszak: az év utolsó hete énekeinek csokra ez, egyben tanulságos és gyönyörködtető útmutatás a szívükkel érzők számára.
A lemezanyag „világi” vonulatát a balladai hangvételű Kövecses víz közepibe című dallam indítja, mintegy megidézve az eleddig nála ismertebbé vált Három árva különféle feldolgozásainak emlékét.
Szinte archaikus hangon szól, legalábbis a nyelvújítás előtti időket idézi (igézően) a Régi imás Szent István című ének. Akarva-akaratlan befelé fordulásra, elmélyülésre késztetve a hallgatóját. Olyan agytekervényeket ébresztve fel bennünk, amelynek talán a létezését is elfeledtük. Most már tudjuk, itt laknak azok bennünk, mint a múltunk: észrevétlen, ám csak a kegyelmi állapothoz közelítő alkalommal tárulnak fel nekünk.
A tudatalatti megidézése a lemezanyag egészére vonatkoztatva is fennáll, végső soron. Részletkérdés, hogy egy-egy dallam vagy blokk annak melyik szegmensére gyakorol legnagyobb hatást. Annyi bizonyos, hogy az a hatás valóságos és elmaradhatatlanul bekövetkező. Olyannyira, hogy ezt a jelenséget egyfajta csodának is nevezhetném, amelynek mostani előfordulása is fehér holló-ritkaságú, és még inkább azzá válik az idő ködös távlatában. Szerencsés generáció vagyunk, amelyet az a kiváltság ért, hogy a szóban forgó CD-t kézbe vehetjük.
Petrás Mária szerepe abszolút főszerep. Előadása fenséges és kimagasló. Hatalmas hiba lenne azonban a hangszeres kíséretről nem megemlékezni, amely szelíd szavú, már-már visszafogott, mégis határozott, és persze ízig-vérig moldvai. A héttagú csapat zenéről alkotott felfogása, hangütése annyira egységes, hogy jó szívvel vállalhatatlan kiemelni bárkit is közülük.
A kezdeményezés, pontosabban a vállalkozás hiánypótló, amelyről csakis a mélységes tisztelet, az elismerés és a csodálat hangján szólhatok. Az egész úgy remekmű, ahogyan megszületett.

Olasz Sándor