A magyarázkodást helyettesítő lényeg annyi, hogy komoly átfedés van az előbb említett zenekarok személyi állománya és a műsora között. A kiinduló pont az East második korszaka. Ahhoz képest az iLand-ben pluszban Madarász Gábor gitározik (Varga Janó ugye a korábbi éra tagja volt), Kontor Tamás a basszusgitáros, ha úgy tetszik, az East-vezér Móczán Péter helyén. Az énekes itt is, ott is Takáts Tamás. A billentyűs hangszerek mögött most is Pálvölgyi Géza, a doboknál pedig Dorozsmai Péter ül.
A bemutatkozó lemezanyaguk „dupla dinamit”. Az első CD új számokat hoz, amelyek többségét (micsoda meglepetés!) Pálvölgyi Géza jegyzi. A másik egy koncertrészlet, mégpedig jól ismert East-nótákból. Izgalmasan hangzik, ugye? Szerencsénkre a zene is olyan!
Az első rész tulajdonképp arról szól, hogy mit várhatunk a jövőben attól a társaságtól, amelyik az East családfa legfrissebb hajtása. Nos, nem kevesebbet, mint a szellemi örökség tovább vitelét! Úgy is, hogy a hangvétel egy pöttyet lágyabb, slágeresebb, legalábbis az ének-témák tekintetében. Ebben azonban nincs semmi rossz, sőt. Egy ifjabb közönség-réteget is meg lehet célozni vele és általa, amely aztán ösztönzést adhat nekik a stílus: a progresszív rock felfedezéséhez, megkedveléséhez, megmutatva annak idővel és zenei divatokkal dacoló voltát.
Annál is inkább, mert az iLand hangszeres ténykedése rendesen ráerősít erre. A magabiztosan hozott, markáns zenei alapokból előbb a gitár erőteljes hangja bukkan fel, ismételten bizonyítva, hogy a sokoldalú Madarász Gábor bizony, a progresszív rockban is otthonosan mozog, sőt. Ott van a helye a legjobb magyar gitárosok között! Ahogyan Pálvölgyi Géza sem hagy kétséget afelől, hogy az ő előkelő helyezése is megkérdőjelezhetetlen a billentyűsök hierarchiájában. Mindezt innovatív módon, a műfaj legjobb hagyományait követve teszik. Amikor pedig énekelni kell, kiderül, hogy Takáts Tamás még mindig király a stúdióban. Majdhogynem úgy szól az egész, mintha az East-et hallanánk!
Érdekesség, hogy a zenekarvezető, Pálvölgyi Géza a szövegírást is felvállalta a dalai túlnyomó többségében.
Lehetne tovább árnyalni, csűrni, csavarni ezt a röpke eszmefuttatást, de minek, amikor a vaknak is világos: ez a kilenc szám van annyira erős, hogy megmutassa, az iLand jelene által a zenekar jövője is biztosított. Az East közönsége pedig a legnagyobb örömmel fog kattanni rájuk.
A második fejezet, a (nem tudni, mikor és hol készült) koncertfelvétel megmutatja, mit várhatunk élőben az ötösfogattól. Kiderül, hogy így, ellazulva még nagyobbat ütnek, kivált amikor Tamásnak módjában áll/lesz pihentetni a hangját. Ne felejtsük el azt sem, hogy ez a lemez az East leghosszabb időszakának esszenciája, a legendás 56-os nótától kezdve, hadd ne soroljam.
Összevetésként az East 2013-ban publikált, DVD-n is hozzáférhető, Messze a felhőkkel című életműkoncertjét ajánlom. Személy szerint két győztest hirdetek.
Hirdetem továbbá, hogy egy örökifjak által létrehozott progrock banda születésének lehetünk most fültanúi. Olyan kvalitású csapaténak, amelyik ha akarna, sem tudna hibázni.
Nem utolsósorban. Az iLand lemezborítója Szurcsik József alkotása. Ékes példája a képzőművészet és a rock ritka, de mindig figyelemre méltó találkozásának.