Mondjuk, a „kulcsa” sosem volt elveszve, hiszen rendszeresen kerültek ki onnan kiadványok a kor felhasználói igényeihez igazodva (értsd: kazetta, CD és DVD), többnyire az adott év műsorából szemezgetve, de összefoglaló anyagok is készültek, függetlenül azok kereskedelmi forgalomba hozhatóságától.
Az utóbbi kitétel ezúttal nem kérdés, hiszen a nemrég kiadott hagyományos („bakelit”) nagylemezeket bárki megvásárolhatja.
A négy különféle LP egyike a Varga János Project legeslegjobbnak vélt paksi felvételeinek gyűjteménye. Hiszem ugyanis, hogy sok „legjobb” van még ott, a ahol ezek voltak! Annál is inkább, mert Janó egyike azon keveseknek, akik feltűnően nagy gyakorisággal koptatták a fesztivál egyik vagy másik színpadát. A lemezborítóra írt ismertetőjében a gitáros gyakorlatilag felleltározta az ott megfordult formációit, valamint az előadott programjait. Némelyikre magam sem emlékeztem, holott több mint húsz évig életvitel-szerűen jártam a Gastrobluesra.
Erre a nagylemezre négy év négyféle felállásának műsorából kilenc számot válogattak a szerkesztők. A mindenkori Varga János Project a magyar fúziós (ha úgy tetszik, progresszív) rock azon szegmensét képezi, amelyre talán kevesebb reflektorfény jutott a megérdemeltnél. Az időt álló muzsikáknak azonban nem csak jelene és jövője, hanem múltja is van, amelynek felfedezése sohasem késő. Csak mondom: a Rockdiszkontban (amely a már megszűnt Periferic Records megmaradt kiadványai lelőhelyévé vált) elérhető az első CD-jük. Most azonban maradjunk az aktuális albumuknál.
Az „A” oldal teljes egészében a Sturcz Quartettel történt 2013-as kooperációé. Mindhárom szám (köztük az India) az Elixír című, négy évvel azelőtt megjelent CD-jükről való. (A vonósnégyes egyébként – mások mellett – a Jethro Tullal is dolgozott, egy koncert erejéig ezen a fesztiválon is.) Más lett ez a verzió? Nem kérdés! Ütősebb, sűrűbb, egzotikusabb. A jelzőkre adott válasz, azok sorrendjében: két ütőhangszeres, Mády Kálmán és Tsoukalas Hristos bevonásának, a vonósnégyes tömörítésének, valamint Kézdy Luca szólókban is megmutatkozott, mesés hegedű-soundjának köszönhetően. Az alapot természetesen mindvégig Varga János szerzeményei képezik.
A lemez túloldalán hallható, 2017.ben rögzített első négy szám a VJP első albumáról vett átdolgozás. A rég volt trió most kvartetté bővült. Az East után is stabil páros, Varga János és Király István (dobok) mellé ezúttal a billentyűs Nagy Zsolt „Liszi” és a basszusgitáros ifj. Varga János került a csapatba. Érezhetően felfokozott, feldobódott hangulatban muzsikáltak, mindenkor az adott szám kívánalmainak megfeleltetve.
No de. Volt a projektnek egy East-estje is Pakson, 2011-ben! Itt az 1981-es Blue Paradise-ról a Diamond Bird hangzik fel. Mivel az East-ben szinte visszatérő kérdésnek számít, hogy ki énekel éppen, elárulom, hogy most nem kisebb egyéniség, mint Jamie Winchester! Nyilván, másféle ez a csillogás, de itt is csodálatosan villog, sziporkázik a gyémánt madár, akár csak három évtizeddel előtte!
Az LP lezárásaként az egy évvel később rögzített Candles hallható meghitten, egy szál gitárral, aligha azért, hogy a VJP második albumáról, a Wings of Revelation II-ről is legyen egy jó emlékünk.
Kétségkívül, komplex alkotássá kerekedett ki ez a nagylemez, és lett remekül szerkesztett keresztmetszete, összefoglalása Varga Janó eddigi pályafutásának. Nem mellesleg: a patinás Gastroblues-on való szerepléseihez kötötten.