Révész Sándor pedig azon rocklegendák egyike, akinek az élete őszinte kíváncsisággal tölti el a rockerlelkeket. Ez a kíváncsiság egyetlen – jogos – megkötéssel nyer most kielégítést. Révész szavaival: „Nem szeretnék belemenni olyan részletekbe, amelyek másokat esetleg bánthatnak, vagy akár az igazsággal szemben is már nem tudják elmondani, bemutatni saját szemszögükből azt, ami s ahogy szerintük történt.” Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem szimpi ez a kitétel. „Bulvár-hír” nélkül mégsem maradunk, hiszen megtudhatjuk a Zalatnay Cinivel kötött házassága praktikus okát. (Annyit elárulok, hogy nem a baba-várás volt az.)
Ha azonban gondolatban időrendbe próbálnám rakni az eseményeket az alapjában véve gondtalan, de egy igen súlyos tragédiától árnyalt gyermekkor után, mindenek előtt a Póka Egonnal kötött „testvérbarátságot”, kell említenem, amelyből sajnos, nem született zenekaros együttműködés. Szinte ugyanannyira fontosak a szellemi élet nagyjaival (Faludy György, Fischer Annie, Szepes Mária) és persze hétköznapi emberekkel kötött értékes barátságai is. Nem kevésbé érdekesek és fontosak a zenei élete megjelölt grádicsai, amelynek létráján az egyik fok után azonnal elkövetkezett a felfelé, a csúcsig vezető másik, amelyekre léphetett. Hiszem, hogy a valódi tehetség útja már csak ilyen, legalábbis ehhez igen hasonló.
Amely bandáit mindannyian ismerünk, az a Generál és a Piramis. Az előbbi sikere gyors lefolyású volt, ám azt talán kevesebben tudjátok, hogy a Piramisé hosszú, kitartó munka eredménye. Ennek kézzel fogható eredményei a lemez-megjelenések, és ami a kívülállók számára nem érzékelhető: a koncertélmények végtelennek tetsző sora, közte a „kötelező”, másfél hónapos szovjet turné. Szaftos részleteket azonban ebben a könyvben ne keressetek! Tetten érhető viszont a folyamat, amelyben és ahogyan a legendás énekes megérezte a vég kezdetét, és döntött – gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra – a zenekarból való távozása mellett. És itt meg kell állnunk egy pillanatra, venni egy nagy levegőt. Hősünk – ha jól számolom – 28 éves volt akkor. Nos, kedves olvasóm, Te hol tartottál az életben ennyi idősen? Megéltél már ekkora kaliberű váltást? Oké, tudom, keveseknek adatik efféle. Sokkal inkább az a kérdés, hogy ennyi idősen (vagy bármikor később) kaptál-e igen kemény ütés(eke)t és fel bírtál-e állni belőle, belőlük?
Ami számára következett, az a világjárással egybekötött zenész-meló volt tengerjáró hajókon, aztán a bő évtizedes elcsendesülés. Egyszerű, de számos erkölcsi és gyakorlati tapasztalattal gazdagító élet egy dél-alföldi tanyán, amely távolról sem hasonlítható össze Budapest nyüzsgésével. Innen térni vissza a zenei elitbe, amelynek tulajdonképp egész életében a része volt, további koncertekkel, szóló albumokkal, egyebekkel, az nem szokványos fordulat, hanem hajtűkanyarok tömkelegével változatossá tett (élet)út! De ki mondta, hogy Révész Sándor átlagos személyiség?
A magyar rock történetének egyik meghatározó figurája hetvenévesen érezte azt, hogy számvetést készítsen, és azt jelen kötet formájában közzé tegye. A meglepően részletes történet-mesélések közepette csapong ugyan olykor (nevezzük ezt itt művészi szabadságnak), cserében egyfajta szeret-teljes szemérmesség hatja át a sztorijait.
A kép pedig, ami kirajzolódik róla, néha kicsit makacs, de alapjában véve mély érzésű, tiszta embert mutat nekünk.