A muzsikája a mindenkor felvállalt stílus jegyében hiteles, egyszersmind szórakoztató, kezdve a Hungáriákkal, beleértve a Modern Hungáriát. Az ún. „Beatles-korszakot”, a rap-lemezt, csak mert az ilyeneket is, mint az amcsi angolt, „anyanyelvi szinten beszéli” Fenyő Miklós. Ideértve a szóló anyagait természetesen, valamint a musicaljeit és a filmét. A dalszövegeit meg azért díjazom, mert lazák, könnyedek és (szó)játékosak.
Mért lenne más a stílusa, a nyelvezete, amikor a saját életéről szövegel? A jelzőket lehet koptatni, vagy fokozni, ha úgy tetszik: közvetlen, szellemes, természetes. Mért hagyta volna hát, hogy más írjon róla könyvet?
Miki nem ezzel kezdi a sztoriját, de én itt és most igen. Kérdés, hogy mi lehet fontosabb esemény annál, mint a beavatása rock and rollba? Nem akármikor és akárhol 9 (azaz: kilenc) évesen Amerikában, egy bugyi-dobálós Elvis-koncerten! Mindezt olyan érzékletesen kifejtve, a képzelet széles vásznára kivetítve úgy, hogy a tenyerek is izzadnak olvasás közben! Átélni akkor mit jelenhetett? Pontosan azt, amivé lett: egy egész életre szóló, azt meghatározó élményt! Bizonyos családtörténeti előzmények, események viszont a legkevésbé sem irigylésre méltóak, ám megkerülhetetlenek. Ennek megírásakor már nem a derű, hanem a tapintat és a távolságtartás dominál. Azzal együtt, hogy a humor isteni adományát sorstragédiák után és ellenére is képes volt megőrizni és tovább vinni a Fenyő-család. Sőt. Arra is maradt erejük, energiájuk, hogy a kis Miki zenei tehetsége is megnyerje a felfedezést, időközben.
A disszidálás fizikai tortúrája azonban nem az a hab, amit élete tortájáról szívesen lenyalogatna az ember. A főhősről azonban secperc (a valóságban pár év) alatt kiderül, hogy valójában a szerencse fia. Némi angliai tartózkodás után az itthoni vagánykodások sora kezdődhetett, zenélésekkel és humorral telve, mi mással. Folytatva hajmeresztő középiskolai kalandozásokkal, a művészi tökélyre fejlesztett lógásokkal, az osztálytárs (a későbbi „húristen”) Barta Tomi társaságában.
Éssss: a Hungária! A Ki Mit Tud? előzményei és viszontagságai. A könyv végére hagyott (keret)történet pedig nem más, mint a József Attila Színház igaz, nem folyamatosan, de máig műsoron tartott produkciója, a Made in Hungária-musical részletes keletkezés-története. Úgy, ahogyan azt Fenyő Miklós meg-, át- és túlélte. Ha lehet, még alaposabban és izgalmasabban kibontva, mint a mindent eldöntő Elvis-koncert sztoriját. Ám, ki nem bontva minden fontos mozzanatát sorsa fordulóinak, azt sem kronológia szerint, hanem lóugrás-szerűen lépdelve térben és időben, élete sakktábláján. Jó néhány mezőt érintetlenül hagyva. Sejtetve, hogy van még mondanivalója a számunkra, hiszen a Beatles-albumról, a Modern Hungáriáról, és a break-lemezről nem tett egy fikarcnyi utalást sem. Ami tán ezeknél is fontosabb: a szóló anyagairól, valamint a „Fenyő-ünnepekről” sincs értékelhető megnyilvánulása. Mindez – reményeim szerint – a folytatás, az Idézőjel 2. megírásának tervét és szükségességét vetíti előre.
Miklós alapállása – önmagához és a világhoz – nem mondom, hogy sajátos, ám felettébb figyelemre méltó: „Fenyő vagyok, de nem fából, hanem aki általában érzelemből közelít mindenhez, ami a személyét érinti, hát még ahhoz, ami egy ilyen nagy lélegzetű történet központi figurájává teszi.” Alighanem ezért van az, hogy pletykákról vagy a zenekaros összeveszésekről nem, csak a kibékülésekről olvashatunk ebben a kötetben. Különben is, Fenyő mindig gondosan kerülte a bulvártémákat, ráadásul mára a jó öreg idő-tényező által meghozott nyugodtság és béke van körülötte.
És mi van még? Annak a lehetősége, hogy olvasás közben akár zenét is hallgathatunk. Lemez-melléklete nincs a könyvnek, de számos, feloldásra váró QR-kódot találunk benne. Szóljon hát otthon is a rock and roll, Fenyő Miklós jóvoltából!
Ez a több száz oldalas visszaemlékezés nem csupán múltidézős nosztalgiázás, de korrajz is, valahol. Ha nem unod még a hatalom természetéről szóló rémtörténeteket, olvasd el figyelmesen a „Miért vetted le a műsorról? Csak” című fejezetet, amely – ha tetszik, ha nem – visszarángat napjaink bűzös posványába.
Ami pedig a folytonos megújulás kivételes képességét birtokló Fenyő Miklóst illeti? Most már biztosan tudjuk róla: az élete kész regény, amely úgy van megírva, ahogyan azt meg kellett írni. Regényesen.