Ha úgy tetszik, adatok bő halmazából áll össze ez a kötet, mégpedig olyan alapossággal és részletezettséggel, precíz hivatkozásokkal, ahogyan azt Dr. Bajnai Klára és Simon Géza Gábor, a szakterület kutatói elvárják. Különösen igaz ez a külön fejezetet képező diszkográfiára. (Aligha véletlen, hogy az ő kiadójuk vállalta a könyv megjelentetését.)
Ami az adatokat illeti: a gyár alapításának körülményeitől kezdve az alapítók személyén át, folytatva a többé-kevésbé kényszerű vagy szükségszerű nemzetközi kooperációkkal egészen a csődeljárásig tart a cég története, a fellelt (fellelhető) dokumentumokat alapul véve.
Nem mellesleg kiderül eközben, hogy a hanglemezgyártás és -forgalmazás (amint az a cég nevéből gyanítható) „csupán” melléktevékenységként kapott szerepet, hiszen a gramofonok előállítása volt a részvénytársaság fő profilja. A „melléküzemág” élete mindössze két évig tartott 1928-tól kezdődően, mégis tekintélyes mennyiségű a kiadványaik sora. Hogy mekkora jelentőséggel bírnak, kikövetkeztethető a részletes diszkográfiából. A stratégiájuk nyilvánvaló, és bizonyos fokig ma is érvényesíthető. Fiatal, feltörekvő (és olcsón megszerzett, később jórészt befutott) előadók szerződtetése, valamint kizárólagosan a tömegigények kiszolgálására irányuló törekvés. Ez utóbbi, a harmincas évek felé közeledve a magyar nótát, az operett-slágereket, kabaré-jelenteteket és a meséket jelentette. A jazzmuzsikára például nem vállalt kockázatot a cég. Ennek ellenére nem kerülhette el a csődeljárást. Annak okai a gazdasági világválságra és a nemzetközi helyzet problémáira vezethetők vissza. Ismerős gondok ezek ma is, ugye?
Még egy érdekes adalék a cégtörténettel kapcsolatosan: „Ismerünk nyilvánosságnak szánt, … a hitelezők meggyőzésére használt érveket…” Nagy kár, hogy a konkrét érvek nem derülnek ki a könyvből. Közel száz év távlatából megint csak tanulhattunk volna valamit.