Nem, nem egy további Hideg Roncs-lemez, hanem a szerző második prózai kötete. A 2014-es előző A tékozló címet viseli. A Napi főnix pedig bizonyos értelemben a folytatásának tekinthető. Rövidebb-hosszabb írásokból tevődik össze ez is, de vers talán nincs közöttük. (Egy érdekes határeset okoz nálam bizonytalanságot.) Azt hiszem, nem kifejezetten novella mindegyik. A szaknyelvi elnevezés, a „kispróza” pontosabban fedi a valót. Persze ez a címkézősdi fontos itt a legkevésbé. Nagyságrendekkel fontosabb az, hogy minden jóságot, minden pozitívumot megőrzött az első könyv írásaihoz képest, sőt meghaladta azt. Oké, tudom, ezt meg kell magyaráznom.
A tékozlót a magyar beat-irodalom egyik legfontosabb produktumának tartom. Nos, a zene, és annak gyakori befolyásoló hatása ebben a műben is tetten érhető. (Ami azt illeti: a XXI. században időszerű lenne kitalálni valami jobb szót a „beat-irodalom” kiváltására. Amíg azonban nincs ilyen, nemigen lehet tenni ellene.) Apropó. A szerző által sűrűn elhintett élet-morzsák ezúttal is kiadós lelki táplálékul szolgálhatnak az olvasó szórakoztatására, és/vagy késztetésül a saját életvezetésével való szembenézésre.
Amiben pedig továbblépett a szerző, az alapos szemlélődései eredményeként nyert, bármi miatt is figyelemre méltó pillanatok analizálása. Legyen az a hétköznapok ünnepélye, egy várt vagy váratlan történés, vagy valami olyasmi, ami melegséget önt a szívbe. A gyerekkor kút-mélye, vagy pillanatnyi, egyébként teljesen normális befelé fordulás, vagy éppen távoli jövőbe révedés, a kozmikus fantázia szabadjára engedése. Mindegy is, mert az ő elemző készsége egyik dimenzióban sem hétköznapi. Ahogyan képes láttatni a látottakat, tapasztaltakat, vagy éppen a fantáziája teremtményeit, a választékos, mégis célratörő szóhasználat, valamint a lenyűgözően hibátlan mondatfűzés – amit úgy neveznek a jobb helyeken, hogy egyéni hang. Maga a szöveg azonban rosszul tűri, hogy egyvégtében olvassuk el azt. Megkívánja, sőt megköveteli utánagondolni a frissen megismert sztorinak, összevetve azt a saját, hasonló élményeinkkel, így aztán muszáj néha palack bor módján lélegeztetni, máskor ülepedni hagyni az olvasás olykor mellbevágó élményét.
Ezzel együtt a Napi főnix – túllépve a fanzinek és a beat-irdalom mezsgyéin – megérdemelten és visszavonhatatlanul íróvá avatja Rácz Mihályt. Mintegy az előbbi hitelesített visszaigazolásaként a könyvet Írók Boltja (is) forgalmazza.