És a szokásos, ám ezúttal sokkal kevesebb játékos-izgalmas csapongás az időben, a számtalan sztori kacskaringóiban.
A változás pedig koncepcionális: ezúttal bizonyos kronológia fedezhető fel a leírtakban, ami olvasás közben nem minden esetben tűnik egyértelműnek, gondolok itt későbbi eseményekre történt olyan utalásokra, amelyek kibontására ezen a helyen mégsem került sor.. Addig is, ha már kronológia: íme a legérdekesebb történések témái. 
Mindenek előtt a családalapítás, mármint a saját családjáé. Kezdve a megismerkedésükkel az akkor mindössze 14 éves, későbbi feleségével. A romantikusnak nevezhető találkozás nem is történhetett volna máshol, mint a Szent István parkban! A kamasz-szerelem pedig végül egy életre szólt azzal együtt, hogy a legvérmesebb nőnemű rajongók mindannyian megkapták a maguk betevőjét. És a zenekari sztorik. Közülük jó néhány adalékul szolgálhat egy hiteles Barta Tamás-portréhoz, Fenyő Miklós szemszögéből megfestve. Mondjuk a basszeros Sipos Péterről már közel sem annyira sokszínű a kép: mintha olyan filmkocka negatívját látnánk, amelyet esze ágában sincs senkinek előhívni.
Merőben másféle történet a szovjet turné, Kovács Kati kísérete ürügyén: az egyik (ha nem A) legvadabb, legdurvább, amit ebben a műfajban valaha olvastam. Az NDK-s folytatása viszont a termékeny német kapcsolatokat hozta, Kati nélkül, zenekarilag. A fenti kooperáció bizonyító erejű hozadéka mégis a kelet-német lemezcég, az Amiga által 1974-ben kiadott német nyelvű Kovács Kati nagylemeze, amelyet részben a Hungária hangszeres támogatásával rögzítettek.
Apropó, lemez-ügyek és -bajok. Történt, hogy az Erdős „doktorral” való nexust Miklós finoman szólva is elbaltázta (első gondolatra nem ezt a szót használtam volna), már a Hungária első nagylemezének elkészítése előtt. Sokkal jobb dolga lévén épp akkor, amikor Erdős beszélni szeretett volna vele erről telefonon, Fenyő újbóli hívást kért, amit persze várhatott. Végül a rajongó tábor által megvívott, valóságos  palotaforradalom kellett a megvalósulásához. (Olyan is lett aztán a felvételek minősége.) Hihetetlen a történet? Itt alkalom, olvass utána!
Az igazi lemezgyári bosszú ideje, amely a Fenyőt is képes volt lelombozni, mégis a Hungária Beatles-láz korszakában érkezett el. 1978-ban felvették ugyan a nagylemezanyagot, Erdős azonban képes volt betiltani a megjelenését. Két kislemez kerülhetett csupán a boltokba. Az LP pár évvel Erdős halála után. 1997-ben jött csak ki az eredeti elképzeléseknek megfelelően, pedig az anyag annyira nívós, hogy egyik-másik nótáját (pl. a Drága kis barátnőnk vagy a kislemezes Szerelemre hívlak címűt) Lennonék is megirigyelték volna a maguk idejében – ami voltaképp Fenyő sokoldalú tehetségének újabb jele.
A Hungária persze Barta LGT-s kiválását követően, a „jampi” Hungária berobbanása előtti intervallumban is működött, nem akármilyen sikerekkel és nem akármilyen kalandok közepette. Tudtátok például, hogy német lemezantikváriumokat is érdemes turizni német nyelvű Hungária-lemezekért? Közben kimerítő részletességgel ismerhetjük meg – számos egyéb nyalánkság mellett – a madridi tévéfelvételükre való utazásuk, azon belül az egymás közti szívatások történetét. (Szegény Sipos, mit kapott megint!) Ami magát a spanyol felvételt illeti, nem maradtál le róla, mert ez a könyv is QR-kódokkal van teli…
A Hungária-sztori pedig ebben a kötetben Sipos Péter disszidálásával (1979) zárul. Pontosabban azokkal német-honi inspirációkkal, amelyek a „jampi” Hungária létrejöttéhez vezettek, amely viharos sikereinek még a nagy hatalmú pop-cézár sem tudott gátat vetni
Az idült Beatles-láz kórlapját immár leolvashattuk, végre. A folytatás (posztumusz) köteteit pedig akkora határozottsággal ígéri Fenyő Miklós, hogy képtelenség nem hinni neki. Jön! Jön! Jön!” Ezek a második könyvének utolsó szavai. Bárcsak tényleg ne a legutolsók lennének!