Az életvitelében azonban jelen volt valami, ami valóban üstökös-létre kárhoztathatta volna: a drog. Ugyanabba a csapdába esett, mint kar- és kortársai többsége, akik a narkotikumokat – tévesen - a tudattágítás egyfajta eszközének hitték. Nála a szer rosszabbul hatott az átlagnál, mégis jobban azoknál, akik sajnálatosan fiatalon távoztak az élők sorából az „anyagozás” következtében. Neki 58 év jutott.
Ez a könyv Chet Baker egyenetlen művészéletéről szól, ami egyszerre vonzó és elrettentő példa. Mert, ki ne szeretne maradandót (is) alkotni, na de ilyen áron?!
Jeroen de Valk semmit nem próbált eltitkolni vagy megszépíteni. Átsüt a sorain a Chet Baker iránti rajongásig fokozódott tisztelet és szeretet, mindezek ellenére távolságtartó tudott maradni. Egy oknyomozó riporter alaposságával tárta fel Chet termékeny alkotóéletét (például a rockénekes Elvis Costelloval közösen is készített egy nótát), valamint többszörösen összetett személyiségét. A trombitás nem volt könnyű ember. Indulatos, szenvedélyes, mégsem ellenszenves figura. „Luxuscsavargó”. Világpolgár, aki a családját elhanyagolta. A zenének élt, a drogokba halt bele.
A könyv egyik legfontosabb fejezete számomra egy speciális melléklet, ami nem más, mint értékelésekkel kiegészített, magánkiadásokat, kalózfelvételeket is tartalmazó diszkográfia. Teljes mélységében természetesen nem, de részlegesen alkalmam nyílt meggyőződni a minősítések objektivitásáról.
Chet Baker művészetének jelentőségét alátámasztja, hogy találtam az Interneten beazonosítatlan koncertfelvételt Round Midnight címmel (1981-es, Kölnben rögzített nem igazán acélos anyag, amellyel a szerző 2007-ig valamilyen oknál fogva nem találkozhatott.) Minden bizonnyal nem ez az egyetlen „újdonság” a neten. A történés egyfelől Chet máig tartó népszerűségét igazolja, másfelől e példa- és dokumentumértékű kötet utóéletének tekinthető, valahol.