Ezért is vártuk annyira az élő fellépéseket, amikor a színpadon is megmutatkoznak az anyag ötcsillagos értékei – arról már nem is beszélve, hogy a fúziós műfaj mégis csak a publikumtól karnyújtásnyira, a közönség lélegzetétől kísérve él a leginkább.
A niXfactor október végi megjelenés óta sok víz lefolyt a Dunán, ám csak nem sikerült egyetlen koncertet sem összehozni - a meglepő, ámde tanulságos okokról hamarosan beszámolunk. Ezért is sóhajtottak nagyot az Alapi-hívők, mikor végre megtudták, hogy március első napjának estéjén a Budapest Jazz Club ad otthont a várva várt eseménynek, a lemezbemutató bulinak.
Olcsó poén lenne, hogy megkésve bár, de törve nem, legrosszabb napunkon sem élünk ily kopott frázissal - ez pedig jó nap volt. Arra legfőképpen, hogy minden olyan magától értetődően egyértelművé váljon.
A Budapest Jazz Club otthonosan patinás környezetében – hja kérem, ahol többek között Joey Calderazzo zongoristaistenség, Mike Stern gitároslegenda, Richard Bona basszusikon, Joshua Redman szaxofonzseni varázsoltak, szóval e remek hely megismerését és programjainak rendszeres böngészgetését melegen ajánljuk az igényes zene híveinek - közel telt ház fogadta az Alapi Band-et, akik a lemez székbepaszírozós nyitódarabjával, a Love Takes Money Mister A-val, majd az ezt követő pazar Beauty And The Beast-tel negyedóra alatt magával ragadták a közönséget, akik innentől boldogan szárnyaltak a csapattal egyre magasabbra és magasabbra.
Elhangzott az album majdnem összes kompozíciója, természetesen minden zenész rögtönözhetett egy kis bemutatót, persze, hogy nagyszerűbbnél nagyszerűbb szólókat élvezhettünk, hogy a műfaj örökzöldjei is felcsendültek (Billy Cobham klasszikusa, a Stratus megfogalmazása különösen hátborzongatóan szólt).
Ahogyan mondottuk volt, minden magától értetődővé vált: azt eddig is tudtuk, hogy magyarhon legkiválóbb zenészei közül muzsikálnak öten, az sem volt kétséges, hogy a niXfactor bivalyerős anyag, s a legelső-egyetlen fellépés alatt kikristályosodott az is – ez a társaság napjaink egyik legizgalmasabb honi formációja. Játszi könnyedséggel fogalmazzák meg a legmagvasabb gondolatokat is, hogy aztán ékesszólással tolmácsolják azokat, derűs mosoly kíséretében.
Álombuli egy álomformációtól.
Tiszta szívből szurkolunk nekik, ezért teli torokból zengjük az ismert drukker-rigmust: még, még, még, ennyi nem elég!
Alapi István Band
Budapest Jazz Club
Március 1.
Alapi István gitárok
Lantos Zoltán hegedű
Nagy János billentyűsök
Barabás Tamás basszus
Banai Szilárd dob