Két évvel ezelőtt elkészítette az első darabot, most megjelent (végre) a már akkor beígért folytatás, örömhír ez a fúziós muzsika híveinek: Gary Husband a műfaj kivételes egyénisége. Alapvetően zongorista (nem is akármilyen, erről szólóalbumain bárki meggyőződhet, kedvencem, mikor Allan Holdsworth kompozíciókat játszik egyetlen zongorán, mit ne mondjak….), ám egyébként, hobby gyanánt a bolygó egyik legeredetibb dobosa (tessék például meghallgatni Holdsworth Hard Hat Area lemezét). Azt már aligha kell mondanom, felettébb figyelemre méltó komponista is.

Ezen az anyagon (is) természetesen – egyetlen kivétellel – maga jegyez minden szerzeményt, valamint a billentyűs- és ütőshangszereket is ő játszotta fel (a kivétel a legendás Jan Hammer megmozdulása).

Magától értetődik, hogy a tizenegy tételes album mindvégig egyenletesen magas színvonalú, nagybetűs fúziós zenét kínál. Örömhír, mondottam, nem kétséges, ám ha mégis súlyoznom kéne, talán a gitár megszállottjainak ajánlanám legfőképpen. Pazar a kínálat hathúros hercegekben: Mike Stern, Ray Russell, Allan Holdsworth, John McLaughlin, Wayne Krantz, Alex Machacek, Jimmy Herring – ez tényleg napjaink elitje. Ehhez méltóak a produkciók is.

Felesleges minden további szó, ez az alkotás önmagáért beszél.