A filmrendező Mészáros Márta szeretett beléjük annyira, hogy az eddigi utolsó három játékfilmjében igényt tartott rájuk. Nem véletlenül, mert ezek a darabok méltók a szeretetre. Az aurájuk, a míves kidolgozottságuk, kvázi a látványosságuk miatt. Hiszen a zenében létező szivárvány majd' minden színében pompáznak! Nem csak a jazz „blue note”-jában. Aki csak az utóbbira számít, lesz szíves lélekben felkészülni, mielőtt csalódás érné.

Valóban, a közreműködő társak névsora alapján jazz-centrikus anyagot várhat az érdeklődő, hiszen Dresch Mihály, Kovács Zoltán, Égerházi Attila, Banai Szilárd, Balogh Kálmán, Szandai Mátyás, Látó Frenkie és Koós-Hutás Áron nevét olvasva a borítón, joggal teheti. Szirtes Edina „Mókus” éneke azonban már sejtet valamit a valóságból (kivált a Harmonia Gardenben kifejtett bravúros ténykedése óta). Novák Csaba és Szemző Tibor elbizonytalanít. A megoldás egyszerű: az, amit a lemezcím ígér. Filmzenék, frankón! Minden, amit csak el tud képzeli az ember a filmsláger-gyanús daloktól a hangulatfestő miniatűr remeklésekig terjedő skálán. Vérbeli jazz elvétve hallható köztük. Ez az album bizony, kilóg Kovács Ferenc szólólemezei sorából! Az átlagosnál több zenei tapasztalást, nagyobb nyitottságot igényel a potenciális befogadó részéről.

A muzsikák a harmincas-negyvenes évek mozijainak naiv báját idézik – megmutatva egy fantasztikusan sokoldalú muzsikus újabb arcát. (Apropó. Látta-hallotta valaki, hogy mit művel Kovács Öcsi Tereskova zenekarában? Elképesztő! A produkció egészét azonban csak erős idegzetűeknek és azon kiváltságosoknak ajánlom, akik védőoltást kaptak sorozatos színpadi hiszti ellen.)

A CD bónusza egy Debrecenben, videón rögzült szám, a Cigányos 2007-es jazz-koncertfelvétele. Ez is zene persze, meg film is, csak másként. Így aztán senkinek nem marad(hat) hiányérzete. Nem mintha egyébként maradna...