1978-ban jelentkezett bemutatkozó lemezével a Cold Chisel, amely három év alatt Ausztrália legkedveltebb rockbandája lett, zabálták a népek az őszinte zenét és energikus előadásmódot. Olyanok voltak ők, mint a fiúk a szomszédból, nem hiába nevezték őket a pub-rock legnagyobbjainak – velük tényleg meg lehetett inni egy pofa sört.

A villámtörténet ’85-ben kifulladt, a banda tagjai szólóban nyomultak tovább, a legnagyobb karriert a kivételes frontember, Jimmy Barnes futotta be.

’98-ban újra összejöttek, s kiadtak egy jó kis albumot, koncerteztek néhányat, majd hosszú szünet, egészen tavalyig, mikor ismét együtt álltak színpadra, s turnéjuk során ismét lepadlóztatták a publikumot. A siker egyenes következményeként stúdióba vonultak, s rögzítették a címével sok mindent eláruló anyagot.

Lehet, hogy Tervek Nincsenek, ám a produkció felettébb míves! Tizenhárom nóta, első hangtól utolsóig őszinte-egyenes-valódi rockzene: egy kis rakendroll, egy kis boogie, egy kis blues, egy kis ballada, egy kis menetelés – ahogyan azt köll. Legalább 4 bombasláger fészkel a cédén.

Ha van lemez mostanság, melyre gond nélkül ráírhatnánk: Felnőtteknek Szóló Rockzene – hát ez az. Öröm hallgatni a régi idők lovagjait, hogy még mindig milyen vagány faszik – arról már nem is beszélve, hogy Jimmy Barnes barátunk szokásos, utánozhatatlan bivalyénekével hátán viszi a bandát – neki még azt is elhiszem, hogy itt még később, akár a szocotthonban is lesznek tervek, bizony ám.