Az első húsz perc teljesítménye után senkinek sincs kétsége – ha volt egyáltalán –, itt bizony igen míves produkcióval állunk (ülünk) szemben. Ahogyan annak lennie kell, következnek az Alapi-szerzemények. Az Alfaszint a főszereplő magánperceivel kezdődik, a gyengébb idegzetűek itt érezhetően megremegnek, az éppen gitározni tanulók a hangszerük felfűrészelésén morfondíroznak. Maradjunk annyiban, a hat húr kínálta lehetőségek széles tárházából elég sokat megmutat Alapi István. A Metheny-hangulatú szám teljesen elvarázsolja az ekkor már félig padlóra küldött közönséget.
A végső ütést a Hendrix-örökzöld adja meg. E sorok körmölgetőjének volt szerencséje Alapi régebbi és eme csapatának összesen vagy tíz előadását látni. Ez ugyan ilyen színvonalú produkció esetében nem sok, de némi tájékozottságot biztosít. A Little Wing mindig a program egyik csúcspontja. Naná. Hihetetlenül érzelemgazdag nóta. Nem véletlen hát, hogy minden valamire való zenész szívesen játssza. Ha most csak azokra a neves külhoni gitárosokra gondolok, mint például Steve Vai, Andy Timmons, Craig Erickson, Jeff Beck, Eric Clapton, Paul Gilbert, Steve Lukather, akiknek az előadásában hallottam ezt az örökzöldet, nos… Idáig úgy véltem, a Toto-főnöknél hatásosabban ezt egészen egyszerűen nem lehet eljátszani, ám most helyesbítem álláspontom. Lehet. Így. Ezt a negyedórát látva-hallva szó bennakad, tekintet bepárásodik. Innentől már azt csinál az Alapi Band, amit akar.
Él is a helyzettel. Az immáron teljesen padlóra küldött közönségnek finomabbnál finomabb ínyencségekkel kedveskedik. Persze, hogy gördül egy Toto-egyveleg, persze, hogy cammog Jeff Beck Pump-ja, persze, hogy hasítanak és simogatnak további Alapi-kompozíciók – a Belső világ csodálatos! -, persze, hogy a ráadásban végiggörgetik Cobham-papa Stratus-át.
Mit is mondott egy friss interjújában Alapi István? Kivételes képességű zenészekkel sikerült összejönnie. Bólintunk. Gyorsan és határozottan. Földes Ádám dobjátéka rendkívül dinamikus és ötletgazdag. Baranyi Gergely basszusozása biztos és szellemes alap. Nagy Zsolt becenevéhez – Liszt – méltóan elképesztően virtuóz billentyűs. Miért nem hallunk többet ezekről a tehetséges fiatalokról? Miért nem játszanak többet? Miért nem lehet látni őket gyakrabban? Miért nem olvasunk róluk cikkeket? Miért hagyjuk, hogy így legyen?
Idéztük írásunk elején az együttes gazdájának véleményét: ez eddigi legütőképesebb formációja.
Hogy üt, az nem kétséges, miként az sem, nagyok sokra képes az Alapi Band. Csak reményünknek tudunk hangot adni, hogy a jövőben minél többeknek lesz szerencséje erről személyesen is meggyőződni.
Mi mindenesetre időben szóltunk.
(szilágyi) Fotó: Garamvölgyi Zsolt
ÚJ KONCERT!
Április 24-én, csütörtökön este 8 órától a Téglagyári Megálló (Budapest, Üllői út 453.) színpadán lép fel az Alapi Band!