A két vezéregyéniség, Varga János (gitár) és Móczán Péter (basszusgitár) útjai hamarosan elváltak. A nevet Móczán vitte tovább további tagcserékkel (köztük Tátrai Tiborral), az Eastet relatíve populárisabb irányba terelve. Ahogyan az lenni szokott az efféle lépéssel, az némiképp megosztotta a közönséget. Olyannyira, hogy az 1987-1994 közötti korszakot mint sokan mások, magam sem követtem. Sok-sok évvel később csodálkoztam rá az értékeire: jé, így is lehet „pop”-dalokat írni? Hát persze! A legjava itt vonul fel újra, a szemünk láttára a DVD-re rögzült felvételről, Pécsről, 2012, júniusából.

Az anyag remekül szerkesztett. A számok sorrendisége nem időrendi. (Bölcsen kerülve el a lehetőségben rejlő csapdát.) A DVD a Hűség legjobb dalaival kezdődik, és a Játékok foglalja végül keretbe a műsort, nem feledkezve meg Az áldozat című, nagylemezen is publikált munkáról, amelyet a Pécsi Balett számára készített a zenekar.

A magam részéről a David Bowie szeme című 1987-es nóta az első újra-felfedezős, rácsodálkozásos élmény: az „új” dobos Dorozsmai Péter szerzeménye. A dallamos ének-szólam és a szabálytalan ritmusok lenyűgöző egysége. A Ha zászlót bont a félelem (szintén Dorozsmai-darab) ugyanígy építkezik az East utolsó aktív korszakából, amely méltatlanul feledésbe merült már-már. És a „kortárs” A túlélők daláról egy szó sem esett, nem mintha nem érdemelné meg, csak aztán sorolnom kéne a többit is...

A '89-es '56-ról akkoriban az a hír járta, hogy betiltották, amit Takáts Tamás, az énekes röviddel később határozottan cáfolt egy interjúban. A szám pedig – egy idő óta - a forradalmi megemlékezések szerves része.

Ugyanilyen szervesen illeszkedik Madarász Gábor (gitár) vendégjátéka az East „második felállásában”, összekötő kapcsot képezve a két korszak között, egyértelműen a progresszivitás felé mozdítva, mintegy szintetizálva a stílusokat. Az anyag így nagyságrendekkel erősebb az 1995-ben publikált Két arc c. koncert CD-nél, és nem csupán azért, a DVD majd' két óra muzsikát tartalmaz, holott néhány számot „csak” szerkesztett változatban láthatunk-hallhatunk.

Az első, zeneileg kissé kiforrottabb „klasszikus” felállás (Zareczky Miklóssal, Király Istvánnal és Varga Janóval) – nem kevesebb, mint hét nótával – teszi fel az i-re a pontot (a közösen előadott lírai szépségű búcsúszámmal, az Elrejtettél a szívedben-nel pedig felhelyezik az est koronáját, ide nekem a Radio Babel CD-t – most!), megjelölve az East helyét ott, ahová mindig is való volt: a magyar rock élcsapatai sorában.

Nyilvánvaló tehát, hogy ez a DVD több, mint egy évtizedeket átívelő, remekül sikerült megemlékező koncert. Összességében nem kevesebb, mint az East maga.