Ma 2018. augusztus 14. kedd, Marcell napja van

MADHUWANTI Hungarian Pakistani fusion - live in Islamabad

Vannak magyar kalandozások, amelyek sikeresen végződnek, és ezúttal nem történelmi példákra gondolok. Mért is gondolnék, hagyom ezer éve porladó őseink csontjait békében nyugodni. Csakis és kizárólag zenei portál a miénk, ennél fogva csakis és kizárólag efféle történésekről szólunk. Hát most jó okunk van szólni!

Ilyen messzeségbe – effajta eredménnyel - még soha nem merészkedett a magyar népzene. Nem csupán a földrajzi távolságra gondolok (kvízkérdés: vajon Amerika vagy Pakisztán van közelebb hozzánk), sokkal inkább a zenei világok közötti, valószínűtlenül távolinak hitt különbségre. Hiszen például a Woven Hand és a Muzsikás együtt-muzsikálásaiból e sorok írásáig tudomásom szerint még nem született komplett hangzóanyag. Ebből a magyar-pakisztáni kooperációból viszont igen!

Az egyszem magyar résztvevővel, Burns Katalin népdalénekesnővel készült interjút már olvashatjátok a portálon. (Beigazolta a sejtést: nem volt egyszerű összehozni ezt a produktumot. Hiába: az „úttörők” dolga soha sem egyszerű.) Arról pedig, hogy miként sikerült befogadnom ezt az extra-különleges lemezanyagot, itt és most!

Elsőre bizony, nem ment, bevallom. Fáradtan hallgattam akkor. Úgy véltem, ez olyan, mintha követ raknánk egy fazék tiszta vízbe – aminek következtében nincs vegyülés, nem történik semmi az égvilágon. Természetesen, adtam még egy esélyt a lemezanyagnak, frissen, odafigyelve. És megtörtént a csoda: megfőtt az egzotikusan ízletes mesebeli kőleves! (Mindezt azért írtam le, mert tán más is járhat hasonlóképp.)

Miből is készült a „kőleves”? Az alap elsősorban a moldvai csángó muzsika Burns Kati jóvoltából, az igen bőséges, gazdag hangszeres-énekes csatolmány, kiegészítés, díszítés, ízesítés pedig hindusztáni. (Hadd ne soroljam annak meghatározó stílusirányzatait: olvashattok róluk röviden a CD belső borítóján.) Mindvégig pedig egy-egy rendkívüli alkalmazkodó képességgel megáldott fuvolista és gitáros aláhúzza és összeadja a kétféle nemes zenei anyagot.

Belefér egy instrumentális Gergelem is, amelyben Kati kavalon játszik, és amelyben messzire viszik be őt a fiúk a pakisztáni „erdőbe”, mégsem annyira messzire, hogy ne találna ki belőle. A szatmári zsidó dallam, a Szól a kakas (vö. a hasonló címet viselő Muzsikás-lemezzel) tökéletes természetességgel illeszkedik pakisztáni zenei párjához. A végül Pünkösdi rózsa címet kapott dallamsor az, amelynek előadása közben Kati kiesik népdalénekesi szerepéből és – némileg önmagát is meglepve – az éppen felhangzott hindusztáni hangsorra improvizál. Mondhatni, ezek a legérdekesebb, legkülönlegesebb percei az egyébként is érdekes és különleges lemezanyagnak! A Gyöngyvirág a legrövidebbre sikerült az átlagban tízperces elszállások közül, ezzel együtt ez a leglíraibb, leginkább megkapó darab. A furcsa könnyedségű Tavasz, tavasz pedig tempós, egyszersmind méltó lezárása a programnak: mindenki teljes megelégedettségére.

Ha kedveled a ritka, egzotikus zenei csemegéket, a legjobb nyomon jársz e sorok olvasásakor. Már csak szét kell kapnod a lemezboltokat a Madhuwanti-CD birtoklása érdekében!

olasz