Ma 2024. április 19. péntek, Emma napja van

Borlai Gergő: „Többet gyakorolok, mint valaha”

Mint arról (az országban elsőként) beszámoltunk, a közismerten zseniális Borlai Gergő a felülmúlhatatlan fúziós szupercsapat, a Tribal Tech dobosa lett – az örömteli bombahír kapcsán beszélgettünk az érintettel.

- Scott Henderson bejelentette, az újjáalakult Tribal Tech dobosának téged választottak - hogyan értesültél a nem mindennapi hírről? 

- Gary Willis mondta el decemberben, illetve Scott Henderson-nal email-eztünk más ügyből kifolyólag azokban a napokban és akkor ő is üdvözölt a zenekarban. A tavalyi ázsiai turnéjukon már standby dobos voltam Kirk egyéb elfoglaltságai miatt, de végül ő csinálta meg a turnét. Az európai turnéjuk végén Barcelonában viszont felvettünk egy anyagot Kirk, Willis, Kinsey és én "Double D" fedőnéven.

- A Tribal Tech számunkra az elmúlt három évtized elsőszámú fúziós bandája: mit jelent a számodra? 

- Többek között én is Weather Report-on nőttem fel. Aztán 94' körül, amikor az In Line zenekarban játszottam, a Vasváry Pali megmutatta az Illicit című lemezt és sokkot kaptam. Onnantól fogva az összes Tribal Tech koncertre kimentünk Bécsbe, egészen a 2002-es nagyszünetük kezdetéig. Mindig Gary Willis előtt álltam az első sorban. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer életre szóló barátság lesz köztünk. A Tribal Tech számomra a Weather Report utáni egyetlen igazi zenekar, akik eredetit tudtak alkotni a fúziós zenében, és akiknek tagjai még óriási befolyással bírtak a következő nemzedékre. Rocket Science című lemezük nálam benne van a Top 10-ben.

- Mi konkretizálódott az új Tribal Tech lemezfelvételről? 

- Ők általában úgy csinálnak lemezt, hogy egy héten át jammelnek, aztán a jam-ből kialakult ötleteket rögzítik. Persze hozott témák mindig vannak, de túlnyomó részt improvizációkból jönnek elő a konkrétumok. Lévén, hogy már mindenkinek van otthon stúdiója, az utómunkák általában ott zajlanak. De mivel az együtt játék meghatározó szempont, így ezek csak apróbb hibák kiküszöbölésére szolgálnak. Ha vannak.

- Az elmúlt években játszottál Scott-tal (egy távol-keleti miniturnén Matt Garrison-nal és Scott Kinsey-vel), milyen volt vele zenélni?

- Volt 2 koncert Szöulban. Három lett volna, de Kinsey leesett soundcheck-en a kivilágítatlan színpadról és eltörte a jobb kezét - a nyitó koncert előtt 1 órával! Az első bulit így trióban játszottuk le Henderson-nal és Matthew-val. Ez gyakorlatilag egy Henderson koncert lett. Kb. 5 perc alatt kitalálta a műsort és lenyomtunk egy irgalmatlan rock-blues bulit. Henderson hihetetlen gitáros. Az az igazság, hogy vele játszani is olyan volt, mint Gary Willis-szel először. Amikor az életedet meghatározó zenésszel játszol, már úgy érzed, hogy ismered a színpadon, hiszen annyit hallgattad. 

- A másik TT-alapítóval, Gary Willis-szel évek óta együtt dolgozol, legutóbb közösen adtatok ki trió lemezt (Retro): milyen a kapcsolatod Gary-vel? 

- Willis egészen egyszerűen egy hihetetlen ember. Napi kapcsolatban vagyunk. Ha nem találkozunk, akkor telefonálunk. Sok az egyéb közös dolgunk, tehát mindig van miről beszélgetni. Rengeteget segített nekem, amikor Barcelonába költöztem. Egy iskolában tanítunk, közösen bérelünk próbatermet, néha biciklizünk, minden hétfőn pizzázunk és ő csinálja a legjobb kávét. Mellesleg a világ legjobb basszusgitárosa.

- Világcégek endorsereként (is) tevékenykedsz… 

- A DrumCraft dobok, Paiste cintányérok, Remo dobbőrök, Vic Firth dobverők és Drum Workshop pedálok nemzetközi edorsere vagyok. A DrumCraft és a Paiste kiemelt művészként kezel, ami annyit jelent, hogy az élvonalbeli clincian embereik közé tartozom. Tavaly Stockholm-ban Vinnie Colaiuta új signature cintányérjait például nekem kellett bemutatnom egy főleg üzletembereknek szóló rendezvényen.

- A világ legkülönbözőbb helyein lépsz színpadra, rengeteget vagy úton: hogyan bírod?

- Jól. Nagyon szeretek utazni. Egész életemben rengeteget utaztam. Csak most mikrobusz helyett repülőn és többnyire egyedül. De ezt is megszokja az ember.

- Kikkel kötöttél komolyabb barátságot a bemutatók-fellépések során az elmúlt években? 

- Először a dobosokról beszélnék. Terry Bozzio-val nagyon egymásra találtunk, amikor a vendége voltam a Drum Chanel-ben, aztán a Trafóban volt is egy közös koncertünk. Én voltam az egyetlen vendége a turnéja alatt. Óriási élmény volt és egy barátság kezdete. Vele úgy lehet zenéről, improvizációról beszélgetni, ahogy senkivel. Eric Moore-ral többször játszottunk egymás után a világ különböző pontján. Vele gyakran beszélek, nagyon bírjuk egymást a közös videónk óta. Amikor tudjuk, el is játsszuk élőben. Athénban nagyon összebarátkoztam George Kollias-szal. Annyira, hogy az új könyvéhez kért is tőlem ajánlást pár mondat erejéig. Tavaly a Paiste party-n Los Angeles-ben több mint egy órát tudtam beszélgetni négyszemközt Vinnie Colaiutá-val. Nagyon szép és perszonális momentum volt. Morgan Agren-nel évek óta jó a kapcsolatom. Rajongója vagyok a zenei világnak és szabadságnak, amit képvsel. Azonban mindenképp ki kell emelnem Thomas Lang-ot. Amellett, hogy a dobolás Mestere, páratlan ember. Amikor LA-ben vagyok, mindig együtt lógunk. Mindig meghív a házába, mindig dobolunk, mindig zenét hallgatunk, és aztán elmegyünk valami buliba. Legutóbb 6 órán keresztül voltunk pláza cicák egy bevásárló központban, mert ruhát kellett keresni neki egy fotózáshoz. Nagyon sokat segít nekem a mai napig. Lelkileg, szakmailag, üzletileg. Pédaértékű ember a számomra. Egyéb hangszeres barátaim is lettek páran. Gary Willis-ről ugye már beszéltem. Scott Kinsey-vel, Matthew Garrison-nal, Kirk Covington-nal azóta jóban vagyunk, amióta megismerkedtünk. Hadrien Feraud-dal imádjuk egymást a Müpás koncert óta. Sokat játszottunk együtt és a lemezére is meghívott. Yolanda Charles-szal is elkezdtem dolgozni mostanában. Ő egy fantasztikus londoni bazgitáros hölgy, olyan groove-ja van, hogy a fal adja a másikat. Nguyen Le, francia-vietnámi gitáros legendával is rendszeres a kapcsolatom, őt is a Müpa koncertemen ismertem meg és tart a barátság. El is hívott Párizsba két koncertre március végén. Feltétlenül meg kell említsem Ronn Dunnett-et, akit a Montreál Drumfest-en ismertem meg és aki az egyedülálló Dunnett pergők készítője. Nem csak a hangszerkészítés mestere, hanem az emberségnek is. Nagyon jó barát.

- Ki gyakorolta rád a legnagyobb hatást mostanság?

- Nehéz kérdés. Akikkel együtt játszom, mindig nagy hatást gyakorolnak rám. Dobolás szempontjából jó volt megismerni, látni olyan művészeket, akiknek a zenéje elkerülte a figyelmemet azelőtt. Marc Guiliana, Zach Danziger óriási muzsikusok, páratlan ötletekkel. Mindemellett nagyszerű és nagyon komoly emberek. Paco de Lucíá-t is elkezdtem újra hallgatni-nézni. Mélyen érintett, hogy elment. Rá továbbra sincsenek szavak, hogy mekkora művész volt.

- Kikkel tervezel konkrétan együttműködést, albumot? 

- Egyszer csak észrevettem, hogy egy albumnyi European Mantra dal van a gépemen. Egyeztettem a többiekkel, hogy van-e kedvük lemezt csinálni. Az egyértelmű igen után végleges formába öntöttem a demókat, egy nap alatt feldoboltam a 9 nótát és elküldtem a másik háromnak, hogy játsszák fel. A Sztallone Németországból küldte a sávokat, a Peta otthon gitározza fel, a Jancsa meg kijön hozzám és a szólóit itt rögzíti nálam, mert a billentyű sound-okért én vagyok a felelős és értelemszerűen egy más által kreált hangszín hatással van a játékmódra. Ha mindenki kész, a sávokat elküldöm apámnak, Lakatos Gábornak és ő megkeveri az egészet. Gary Willis-szel csináltunk egy nagyszabású projectet kettőnk neve alatt, ez is hamarosan elérhető lesz. Egyéb projectet most egyszerűen nincs időm tervezni, mert szerencsére van dolgom bőven.

- Az elkövetkező hónapok legfontosabb eseményei?

- A Frankfurt Messé-n játszom Yolanda Charles-szal minden nap. Március végén két koncert Nguyen Le-vel és zenekarával Párizsban. A Song of Freedom lemezanyagát játsszuk, ami egy nagyon nehéz program. Áprilisban Olaszországban turnézom egy zseniális norvég bőgőssel, Per Mathisen-nel és egy olasz gitárossal, Robin Ruggero-val. Májusban clinic-ek vannak Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban. Júniusban hazalátogatok. Lesz Boom Boom koncert a Müpában és néhány Charlie koncert. Júliusban meghívott Thomas Lang a Drum Camp-jére, ami Kaliforniában lesz 5 napon át és a tervek szerint Chris Coleman, Matt Garstka, Tony Royster Jr. és persze Thomas mellett én leszek az egyik előadó. Augusztusban meg ugye Tribal Tech lemez...

- Milyen dobos-zenész most Borlai Gergő? 

- Többet gyakorolok, mint valaha. Ez jó válasz?

- Mostanában milyen zenéket hallgatsz a leggyakrabban? 

- Ha van idő, akkor újdonságokat keresek és leginkább elektronikus zenét, vagy popot. Rihanna, Pink továbbra is kedvenc, de amit még mostanában hallgatok, az Blood Orange, Paris Monster, Nite Jewel, The Killers, Haim. És persze valahogy mindig előkerül Zappa, Steve Vai, Allan Holdsworth, Mats and Morgan, Xploding Plastix, Pink Floyd, Yes, Audioslave, Eric Clapton, Police. És persze a Tribal Tech. 

Szilágyi Norbert