Ma 2024. április 24. szerda, György napja van

FIRKIN Finger In The Pie

Nem világos előttem, hogy mért nem kiabál a borító: „hé emberek, ezt vegyétek, ez a Firkin új lemeze, kurvajól jártok vele”! A férfiagy-vadító cím még apróbb betűs, amit azért sem fordítok, nehogy a laptopom képernyője elpiruljon lányos zavarában – vizuális típusú lévén (az évek során a gazdájához idomult). A háromlevelű (vagyis a növényi eredetű) lóhere látványosan virít, de kvázi önmagában – marketing-szempontból – ez kevésnek tűnik, főleg külföldön, mert ez a lemez végre Nyugat-Európába is eljut, ám itt és most a muzsika a legfontosabb tényező. Az pedig elképesztően jó! (A dalok szerzőinek nevét ugyan sehol sem találom leírva, de ez az apróság valószínűleg csak engem zavar.)

Szinte hibátlan az anyag, annak ellenére, hogy a negyedik CD-hez érve – a szó szoros értelmében - „egyhangúvá” vált a zenekar: az egyik énekes, Göttinger Pali tiszteletbeli Firkin-taggá lett immár. Mindez nem jelenti a csapat gyengülését, hiszen a tagok közötti kohézió tovább erősödött a nagyobb egymásra utaltság következtében, ami a lemezt hallgatva kétségkívül tetten érhető. Ilyesmire pedig csakis a legprofibbak képesek!

És ami a dalokat illeti: a „felütés”, a Donegal Danny (egyenesen Írországból) olyan, mintha egy majdani Firkin Best of-ról varázsolták volna vissza! Lendületes, mégis fülbemászó, fantáziadús, ergo: a legkevésbé sem egysíkú. Igazi közönségcsalogató nóta! A kissé szelídebb(?) If I Could Be The Pope elindult A Dal 2014-es versenyén. Az arról összeállított dupla CD-ről azonban lemaradt a szám, ami nem a Firkint minősíti: nyilvánvaló visszaigazolása a Dalos kontraszelekciónak. A Kind And Fire című saját nótát magyar nyelven már jól ismerjük. Joggal vártuk vissza Palit ehhez a verzióhoz is. Nem hiába! A rövid, de velős Molly Malone-t követő Parasite's Lust viszont most került először lemezre, de annak a koncertnek a közönségét, amelyen a DVD felvétele készült, már lenyűgözte. A lassú tempójú, lírai szépségű High And Low a Firkin másik, épp annyira szerethető énjét tárja elénk, amelyben klasszikus képzettségű vonós együttes támogatja a Firkint! (A) The Child Of Fire hangszerelése csupa izgalom, a fuvolajáték benne csupa tűz! Következik az első dal női énekkel, Bonyár Judit (NeoFolk) főszereplésével. A lány hangja szép, erős, csak épp nem érzem, hogy magabiztosan olvadna bele a Firkin világába, pedig Szabó Attila (igen, a Csík zenekar prímása) is nagyban segíti a játékával. A Loch Lomond újabb potenciális közönség-kedvenc tradicionális feldolgozás PJ dudakíséretével feldobva olyannyira, hogy ezt Göttinger Pali sem bírta kihagyni! A címadó nótát nem kommentálom. Csak hallgasd és élvezd! A My Love John furcsán venné ki magát Barni hangján, ezért Fehér Nóra énekli azt mély érzéseket mutatva és keltve, ráadásul oly mértékben a Firkinbe belesimulva (a vonósok újabb közreműködésével), hogy jobban tetszik, mint olykor a Kormoránban! A Dirty Julie tipikus „Firkin-ugrós”: máris imádom, hát még a koncerteken! A Nincompoop pörgése pedig ellenállhatatlan, ami után  szinte csakis instrumentális levezetés következhet, de ne hidd, hogy pihenhetsz, mert a Jumpin' Lovers-t hallhatod!

Ez lenne – az eddigi remeklések után - a Firkin legjobb lemeze? Úgy hiszem igen, de hogy most a legkedvesebb nekem mind közül, az biztos, hiszen olyannyira összetett a produktum zeneileg, hogy nem csak a szívem és a lábaim, de az agyam sem tud (és nem is akar) ellenállni neki!

Keresd hát te is a CD-t, hiszen csalódás esetünkben alapjaiban zárható ki! Legnagyobb biztossággal a koncerteken és – bármennyire meglepő - az újságárusoknál találod meg. És ha megkaptad, bánj vele gyengéden: mintha a matatóujjad „In The Pie” üzemmódban működne!

olasz