Tovább megyek: ez a lemez messzemenő visszaigazolása az autentikus népzene időtlenségének, egyértelműen cáfolva az annak korszerűtlenségéről szóló (reményeim szerint visszaszorulófélben lévő) tévhitet. Kétségkívül, a népzene – jó ideje - a falvakban sem a mindennapi élet kísérője már, sőt az ünnepeinkben is csak kevéssé van jelen. A vele kapcsolatos elsődleges cél – itt és most – egyértelműen a hagyományőrzés kell legyen. Ezért sem alig bolygatott hangarchívumokban, esetleg virtuális, netán valóságos skanzenben volna a helye! Sokkal inkább a CD-tároló polcainkon. A Bazseva lemeze mindenképp, hiszen ez a csapat nagyon tud valamit: úgy teszik oda magukat, hogy képesek elhitetni velünk, hogy az általuk előadott muzsika kb. tegnap íródott! Derűsek, játékosak és pajkosak is, ha kell: mintha az ifjúságukban volna az erejük!

Közülük ezúttal csak az egyik énekesnőt, Paár Juliannát említem név szerint. (Nem mintha a többiek nem érdemelnék meg.) Ő a kísérletező kedvű Tárkány Művek oszlopos tagja is, és íme. Ebben a formációban „gyökerekhez” való visszatérés természetes igényét példázza.

Ami pedig a Bazseva repertoárját illeti: érthető módon a történelmi Magyarország dalaihoz nyúltak legtöbbször, de nem csak a Székelyföldről valókhoz. (Most tudtam meg, hogy a dalocska, amit a Hódmezővásárhelyen született nagymamám bánatos kedvében énekelgetett, ádámosi csokorból való.) Ha pedig mégsem a határon túl „jártak” (meglévő gyűjtéseket követve), akkor az ország (átellenes irányú) határvidékeire vándoroltak. A legfontosabb tényező mégis a Bazseva különleges képessége: a hangütés, amellyel a XXI. század magyarságát szólítják meg, lassan-lassan az új évezred gyermekeire is hatva.

Remélem, lesz kellő kitartásuk tovább lépni ezen az egyre ritkábban járt(?) úton, és az első, nagyszerűen „megírt” „bekezdést” mihamarabb követi a folytatás, hiszen a Bazseva a magyar népzene legfrissebb, üde és tiszta színfoltja. Ha létezne Az Év Népzenei Felfedezettje cím, azt már most, májusban megkapnák tőlem!