A frissen publikált amatőr felvétel 1987-ben készült, a MAKUZ otthonának számító Kassák Klubban. Az anyag időben az 1985-ös A szarvassá vált fiak-hoz áll közelebb. A zenekar felállása, összetétele szempontjából viszont az 1991-ben rögzített Homoki zené-vel nagyobb a hasonlóság. A tizenegy fős big band a magyar free jazz kiválóságait fogja össze, tereli egy udvarba, egy műhelybe. Itt egymás mellett fújja a szaxofont Grencsó és Dresch. Együtt ütőzik Baló István és Geröly Tamás. Együtt bőgőzik Benkő Róbert és Lőrinszky Attila. (A nevek kiragadottak, a teljesség igénye nélkül.)
Ornette Coleman 1961-ben kiadott stílusteremtő lemeze óta (Free Jazz) egy ilyen csapat célja (módszere?) sehol a világon nem lehet más, mint kollektív improvizáció! Ennek a koncepciónak az eredménye a MAKUZ 55 perces, három tételből álló alkotása is. Az első címe: Alant. A madárcsicsergés-szerű, mintegy a természetes állapotot kifejező hangokat furcsa, erősödő zörejek zavarják meg. Azaz, nem csak megzavarják, hanem kisvártatva el is nyomják azokat. A tétel harmadánál mélyről jövő, vibráló, ideges morajlás tör fel és bontakozik ki, megállíthatatlanul. A végső, fojtott futamok csak felerősítik a bizonytalanságot. A második tétel: Fent. Mintha az égi sereg is lekövetné a kedvezőtlen változásokat. Alighanem erre utal a fúvósok (különösen a trombiták) biztató-sürgető, disszonáns kórusa. A harmadik: Készülődés a Csatára. A várakozás nő, a feszültség fokozódik. Mindenki elszánt és izgatott. Aztán, a döntő pillanat előtt minden elhal, hirtelen elcsendesül… Már csak az a kérdés, lesz-e háború?
Ez a MAKUZ-lemez erőt mutat, és erőt ad a gondolkozó embereknek. Szükség is van rá, mert csak az ellenségkép változott a felvétel elkészülte óta. A helyzet most is tarthatatlan, mint amilyen akkor volt. A jelen élhetetlen, a jövő kilátástalan. Most azonban kaptunk valami fontosat Szabadoséktól. Valamit, ami segít ráhangolódni a kor hullámhosszára.
(Győrfree/Hangvető)