Olyan (Kárpátaljáról elszármazott) énekesnőről van szó, akinek az életében a népzene (alighanem születésétől fogva) annyira természetes tényező, mint a CD címében jelzett égitestek mindennapos jelenléte. Ráadásul Eszter megkapta a sorstól azt a ritka ajándékot, hogy édesapjával szerepelhessen (az Édesapámmal ruszinul c. blokkban) egy – nem mellesleg, gyönyörűen kivitelezett - albumon. Pillants csak rá a belső borítóra, majd nyisd ki és láss csodát! Ezzel nincs vége a fotós bravúroknak (Bácsi Róbert munkája), lapozz hát tovább!

A muzsika természetesen más érzékszervünkre hat. Nem is egyre: a szívünkre is! Előbb a bánatok, az örömtelen dalok sora csendül fel. Bevallom, elsőre nem éreztem rá a rendező elvre, ami pedig világos, hiszen a csalódások sokaságát kell át- és túlélnie az ifjú embernek, ahhoz, hogy az öröm is rátaláljon végre, például szerelem formájában. Eszter ezt a folyamatot nem csak hogy ismeri, de közvetíteni is képes, nem is akármiképp: minden időpillanatban szikrázó erejű, a dalszöveg hangulatát mindenkor telibe találó, kifejező énekléssel!

Állandó zenekara nincs, bár egy erős mag adott, olyan közreműködőkkel, mint pl. Pál István, Gombai Tamás, Kelemen László (aki „régi brácsás”, nem mellesleg a Hagyományok Háza igazgatója) vagy Ürmös Sándor. És nem csak a mag erős! Mindenki annyit tesz hozzá, amennyit éppen kell, de azt oly módon, hogy közben a lelkét is belerakja!

A lemez vége felé hallható örömes, játékos népdalok, összeállítások pedig bizonyossá teszik a hallgatót afelől, hogy mindent megkapott ettől az anyagtól, amit csak kaphatott, sőt a „Napot Holdat Csillagot” is vele.

A fantasztikus összteljesítményért kiérdemelt osztályzat pedig mi lehetne más, mint csillagos ötös!