- Elég mozgalmas év volt a 2014-es, rengeteget dolgoztam különféle zenei területeken, szóval unatkozni nem értem rá - szerencsére!

- Nézzük akkor részletesebben! Az Eddával tavaly is sokat játszottatok, a bulik szokás szerint telt házasak voltak, aligha tévedek, jó évetek volt ezúttal is...

- Nagyon jó évet zártunk koncertezés terén, mintegy 70 bulink volt idehaza és a környező országok magyarlakta területein, de októberben Londonban is játszottunk újra.

- Legemlékezetesebb Edda-buli?

- Több számomra emlékezetes koncertünk is volt, jó és rossz értelemben egyaránt. Kezdjük a rosszal, mert azután már csak a jó jöhet! Életem legnehezebb koncertjét játszottam az Eddával Békéscsabán, azon a napon, amikor Édesapám kora reggel, szerencsére otthon, családi körben, békésen eltávozott közülünk. Amikor reggel 8-kor ott álltam az ágya mellett, még elképzelhetetlennek tartottam, hogy este Békéscsabán föl fogok pattanni a színpadra és belekezdünk olyan dalokba, hogy Gyere őrült, vagy a Mi vagyunk a rock. Aztán valahogy mégis megtörtént, bár nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy szinte magamon kívül voltam végig. Másnap a Budapest Parkban játszottunk, ami az év egyik legnagyobb bulija volt, azért az egyik, mert mégegyszer játszottunk a nyár végén ugyanitt, ami talán még jobban sikerült, részemről mindenképpen, mert addigra már kezdtem jobban érezni magamat.

- Mire készül most az Edda?

- Az egyik egy album, a másik pedig 2015. április 11-én egy jubileumi koncert a Papp László Arénában, melynek az ad aktualitást, hogy Attila 40 éve nyomja a Rock and Roll-t! 

- Mennyire veszed ki a részed a készülő lemezből?

- Ha jól számolom, 5 nótát írtam, ezek között egy lassú ballada van, a többi igazi gitárcentrikus rockzúzás lesz.

- Szívesen vendégszerepelsz más bandáknál, például Fischer Laciéknál vagy a Tompexnél, miért jó velük játszani?

- Fischer Laci nagyon kedves barátom, akit mint gitárost is nagyra tartottam mindig! Nagyon szerettem a Korál zenéjét, igazi muzikális, érzelemdús dalokat írtak, nagy örömmel játszom néha velük ezeket a dalokat. A Tompox sok tekintetben hasonló koncepciójú banda, mint amilyen a Front, amolyan instrumentális progresszív, ez is nagyon közel áll hozzám, arról nem is beszélve, hogy a zenekar tagjaival, Pócs Tomival, Mátyás Szabival és Balla Endrével jó barátságban vagyunk. Endrével egyébként együtt játszunk egy teljesen friss modern jazz fusion zenekarban is, ahol rajtunk kívül Elek István, az egyik legjobb magyar szaxis, Studniczky "Zsatyi" László (basszgitár) és Palotai Csaba (dob) a zenekar tagjai.

- A vájtfülűek körében ismerősen cseng az Alapi Power Trió neve – mi a történet?

- Ez a formáció 2014 elején jött létre, elsősorban mint hangszerbemutató formáció, mivel én Framus-endorser vagyok, Kanóc, a basszeros Warwick-endorser és ez a két márka ugyanaz a cég valójában. A dobos Sümeghi Toma a Natal dobok endorsere és így közösen tudunk izgalmas hangszerbemutatókat tartani, amik nem korlátozódnak száraz műszaki előadásokra, hanem igazi koncert keretek között zajlanak, ahol az érdeklődőket is bevonjuk a muzsikálásba, hogy testközelből is megismerhessék a hangszereket.

- Elég sokat és nagy sikerrel játszottatok.

- Rengeteg bemutatót tartottunk az év első felében, aztán később önálló igazi koncertjeink is voltak országszerte, rock klubokban, meg ilyesmi. Legutóbb csatlakozott hozzánk a kereskedelmi televíziózásból jól ismert Kovács Áron is, aki kiváló énekes és így a korábbi teljesen instrumentális műsorunk sok kiváló énekes dallal színesedett.

- Lesz APT lemez?

- Biztosan lesz előbb-utóbb, már el is kezdtem írni kompozíciókat erre a formációra. Értelme természetesen anyagilag egyáltalán nincs, csakis eszmeileg beszélhetünk arról, hogy érdemes lemezt készíteni.

- Az APT jövője?

-  A zenekar jellegét tekintve arra hivatott, hogy népszerűsítse az energikus, szabad felfogású, trendektől, külső irányítástól mentes tiszta, ebben a formában csak élő koncerteken megtapasztalható örömzenét.

- Újra élhetted ifjúkorod szép éveit, hiszen ismét összeállt egykori csapatod, a salgótarjáni Front. Édes emlékek?

- A gondtalan fiatalkorom legszebb időszaka, a nyolcvanas évek eleje kötődik össze a zenekar megalakulásával és működésével. Erősnek, legyőzhetetlennek, ambiciózusnak éreztük magunkat, tele ötletekkel és tervekkel. Nagyon tiszta hozzáállásunk volt a zenéhez, a muzsikáláshoz, sikeresek is voltunk, már amennyire ez műfaj sikeres lehetett egyáltalán. A '83-as Ki Mit Tud-on elért dobogós helyezésünk volt a csúcspontja a bandának, aztán jött a katonaság, a felnőttkor a maga egyéb problémáival, a magyarországi zenei ízlés átalakulása és az ezzel járó csalódások, amik a zenekar feloszlásához vezettek. Most azonban, 30 év után újra a régi lelkesedéssel láttunk neki dolgozni, aminek remélem 2015-ben sok látható eredménye lesz!

- Valóban lesznek új Front-dalok?

- Ez régi tervem! Annak idején négy nótánk volt rögzítve a Magyar Rádió 8-as stúdiójában. Kiss István (aki a dupla LOKSI albumot és pl. Katona Klári Titkaim albumát keverte zseniálisan) volt a hangmérnök '81-ben a Pápua Disco és a Zsákutca felvételén, Lakatos Gábor pedig '82-ben dolgozott velünk a Munkaszüneti Nap és a Napfogyatkozás felvételei közben. Az ő ötlete volt például, hogy az eredendően behangolhatatlan, hamis kölcsön 12 húros gitáromat úgy menthetjük be a felvételre, hogy ráteszünk egy relatív erős modulációs effektet, úgynevezett chorus-t, ami amúgy is folyamatosan mozgatja a hangolást, szóval így nem lesz feltűnő, hahaha! Gabival aztán később is sokat dolgoztam Edda felvételen, vagy pl. amikor Szentpéteri Csilla albumán gitároztam. De visszatérve a kérdésre: elkezdtük felvenni a régi dalainkat, mert mindenképpen szeretnénk megmutatni, hogy ezek a kompozíciók a mai technikával rögzítve teljesen időtlenek, és majd ha valaki meghallgatja a kész albumot, egyáltalán nem lesz az az érzése, hogy 30 évvel ezelőtt íródott nótákat hall.

- Alapi Band - itt mi a helyzet? 

- A saját zenekarom tavaly többet játszott, mint 2013-ban, de ez még mindig nem azt jelenti, hogy sokat, hiszen 7 koncertünk volt.

- Új lemez?

- Semmiképp nem szeretnék a közeljövőben hasonló albumot készíteni, mint a niXfactor, vagy az Inner Vortex. Szinte teljesen biztos, hogy a következő lemezem egy sokkal kevésbé harsány, akusztikus anyag lesz.

- Elméletileg télen lenne 4-5 hónap, mikor tudnál a saját csapattal játszani bármennyit – mégsem sikerül. Mennyire frusztrál ez?

- Fellépni még csak lehetne, azok között a teljesen méltatlan körülmények között, amit a mai klubszféra kínál az előadóknak: majdhogynem te fizetsz, hogy felléphess, örülj, hogy lehetőséged van megmutatni magad! Erre egyáltalán nem vagyok kíváncsi, akkor inkább csak azokba a klubokba és fesztiválokra megyünk el, ahol megbecsülnek minket. Szerencsére azért ilyen is van, ha nem is sok! Például Szentesen, Kertész Ákos (egyébként zseniális dobos) szervezésében játszottunk a zeneiskolában egy teltházas, emlékezetes koncertet, vagy Pécsett a Zsolnay-ban, vagy Léván az S Clubban Juraj Gergely szervezésében,  vagy  a Kassai Jazz Fesztiválon, ahol például olyan nagy nevekkel együtt léptünk fel, mint Michal Urbaniak, a jazzhegedűs legenda, akinek albumait már a hetvenes évek végén is hallgattam.

- Merre tart a világ zenei élete?

- Teljesen szeparáltan működik. Van a trendi pop, rock vonal, mellyel - őszintén szólva tudatosan - lassan elvesztek minden kapcsolatot és van az a világ, amelyben a zenészek még mindig az igényesség és a mélyebb gondolatiság alapján készítenek albumokat, akár a rock, akár a jazz, vagy egyéb műfajokban.

- Nekem úgy tűnik, kevés az igazán jó, minőségi album...

- Nagyon nehéz új dolgokat kitalálni a zene bármely műfajában manapság, hiszen a legfrissebb műfajok története is minimum évtizedekre tekint vissza.

- A magyar zenei közízlést gyalázatosnak tartom – te?

- Én is, de sajnos nem sokat tehetünk az ellen, hogy a komoly tőkével rendelkező kereskedelmi tévé és rádió csatornák folyamatosan "töltik a mérget az ivóvízbe"! Nem tudom, van-e kiút ebből, mindenesetre nagyon örülök, hogy nem ebben a korban vagyok tizenéves!

- Legnagyobb koncert élmény 2014-ben?

- Egyértelműen John McLaughlin elképesztő csapatának bécsi koncertje, mert megerősítette a hitemet abban, hogy igenis van értelme az igényességnek napjainkban is.

- Az év legkellemesebb meglepetése?

- A Front újraegyesülése!

- Az év csalódása?

- Édesapám halála.

- A 2015-ös év legfontosabb célja?  

- Erőben és egészségben végigvinni az évet!