Ma 2018. április 19. csütörtök, Emma napja van

IFJ. FODOR SÁNDOR „NETI” Szegelet

Néhány papírtokos, olcsó, de a legkevésbé sem igénytelen kivitelű CD megjelenését a Fonó a 2015. évi Országos Táncház-találkozóra időzítette. Az elképzelés remek, hiszen ár-érték arányban úgy az alábbiakban szóba kerülő anyag, mint a hamarosan bemutatásra kerülő Fokos Zenekaré, valamint a Parasztünnep (Brasnyó Antal együttesének lemeze) a mostani „piaci” viszonyokat tekintve verhetetlennek tűnik!

Motoz bennem a kisördög, hogy az őszi, Budapesten megrendezendő WOMEX-re is gondolt a kiadó, amely a világzene világpiacának alighanem a legrangosabb vására. Elmondanám elöljáróban, hogy a sorozat mindhárom darabja méltóképp képviselhetné hazánkat ezen a fontos megmérettetésen – promó anyag formájában akár. Említettem, hogy a másik két CD-ről is szólni fogunk. Ezúttal azonban ifj. Fodor Sándor „Neti” bemutatkozó albumán a sor.

Nem könnyű, nagyon nem könnyű egy fiúnak a híres, mi több: a maga műfajában ikonikus figurának számító apa nyomdokaiba lépni. Egyrészt kötelezi őt a tradíció, kötelezik a hagyományok (ami esetünkben a kalotaszegi népzenét jelenti). Másrészt – könnyen belátható – a legkülönbnél jobbnak lenni, ráadásul ugyanazon a hangszeren, ugyanabban a stílusban - lehetetlen vállalkozás, ezért kénytelen az utód változtatni valamit. Mindkét követelményt (ha úgy tetszik: „elvárást”) megvalósítani – igen, egyszerre, ez a feladat – kihívás a javából! Ám, nem feltétlenül kudarcra ítéltetett. Gondoljunk bele Bob Marley gyermekeinek zenei pályájába, és kezdhetünk örülni!

A kulcsszó esetünkben is a fiatalság ereje és/vagy kisugárzása – dacára annak, hogy ifj. Fodor Sándor „Neti” - a belső borító fotójának tanúsága szerint nem a legifjabb nemzedéket képviseli. Mégis. Kishíján a lemez felén a Buda Folk Band a kalotaszegi hegedűs (egyetlen számban „Zongorás”) kvázi „kísérőzenekara”, sőt a közreműködő muzsikusok között is akadnak „új generációsok”. Állandó muzsikustársának pedig a szintén hegedűs Varga Sándor „Kiscsipás” számít. Az elegy pedig tökéletes. Az első másodperctől az utolsóig ott bujkál benne a robbanásveszély. Azt hiszem, hallgatója válogatja, kinél mikor pattan ki a gyújtó szikra, de az, hogy kipattan valamikor, egészen bizonyos! Nálam az első másodpercekben, a címadó népzene-csokor (vagy ha úgy tetszik: rend) hallatán  meg is történt ez annak rendje-módja szerint, holott abban „csupán” két szál hegedűt hallunk, de az a tűz! Aztán az a bánat, majd a mindenek feletti életkedv... Nem tudom, ez a muzsika pontosan hány generáción öröklődött át, de a ma élő hallgató ugyanúgy beleborzong annak szépségébe – akár akarja, akár nem -, ahogyan elődei tették. A Legényes? A javából való, aki ennek a muzsikának (és a táncnak) a tempóját állja! A „Zongorás” zongorája meg valami csoda folytán néhol hegedű-mód szól! A Csűres mérai lakodalmi csárdása minden élő/érző emberi lényt bízvást levesz a lábáról. A Ketten bensőségessége, intimitása...

Ezúttal nincs szándékomban számról számra lekövetni a lemezanyagot, de van egy megkerülhetetlen trackje a vége felé, aminek Apámnak a címe. Nem megyek bele a részletekbe, mert elszorul a szívem, hiszen távolról a magaméra is emlékeztet. Az idősebb Fodor Sándor „Neti” emlékét sajnos, már csak a különböző felvételei őrzik. Ám, az itt hallható zeneanyag a bizonyíték, hogy a fia méltó arra, ha lehetősége nyílik rá, a kalotaszegi muzsikát élő előadásban repítse a világhír felé.

- olasz -