Az örökké fintorgó főnök, Little Axe végett rongyoltam arra a bulira, amelyik bekerült életem öt legnagyobb koncertélménye közé, és maradt ott mindmáig. 

A minap még csak a várva várt album reklámját ajánlottuk, most pedig már a lemezt. Nem kihagyhatatlan. Több annál.

Hosszú évek óta egyetlen jam-blues banda sem tudja annyira emlékezetesen hanyatt lökni az embert, mint Warren Haynes Csodaember és kivételes társulata.

Két legendává nemesült los angeles-i jazz-blues csúcsgitáros szövetkezett, hogy egy gyilkos ritmusszekció kíséretével ránk rúgják az ajtót.

Korszakos all-star gyűjtemény a legendás smooth jazz gitárhős főszereplésével: minden szinten szinte minden.

Tizenkét évesen még csodagyerekként emlegették, hat évvel később (1997) elkészített bemutatkozó albuma után már az új idők legtehetségesebb slide gitárosának minősítették. 

Mint amikor a teljes 6:3 (magyar-angol) került elő… Igaz, nem BBC-minőségben, de a hangrestaurálás ma csodákra képes. 

Ki gondolta volna az Úr 2000. esztendejében, hogy új klasszikus születik? Azóta is imát mondok ért. 

Nem, a fenét nem lehet fiatalon bluest játszani! Na jó, mindig is tudtuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt.

Egyik kedvenc gitárosom új anyaggal jelentkezett – a személyeskedést feledteti a kivételes minőség.