Ma 2019. július 19. péntek, Emília napja van

Romantikus Harcosok (Return To Forever, Bp. Aréna, július 5.)

Nem tudom, játszott-e valaha a magyarországi zenei színpadokon olyan kvalitásokkal rendelkező zenekar, mint a Chick Corea vezette Return To Forever.

Blues ír módra (Gary Moore fellépése Alsóörsön)

A kilencedik Harley Davidson találkozó főnapja, a szombat most is igényes zenei csemegéket kínált a rock honi rajongóinak, aminek a csúcspontja kétségtelenül a Magyarországon debütáló koncertét játszó ír gitárzseni, Gary Moore bulija volt.

PASO: születésnapi vendégjárás (Petőfi Csarnok, május 16.)

Az 5 éves kor nem elérhetetlen egy zenekar életében, de hány magyar banda tud az ötödik születésnapjára meghívni egy, a saját stílusában vezető amerikait?

Török Ádám 60 éves (Csongrád, Bohém Kávéház, április 19.)

A 60 egyfajta mérföldkő: alapos ok a tartós ünneplésre, de semmi esetre sem sebességkorlátozás! A lényeg, hogy együtt köszönthettük a világ legfiatalabb hatvanévesét.

Amikor az elő-előzenekar az est fénypontja

Sok mindent láttam már az elmúlt huszonöt év során, de ilyet, sőt, még csak ehhez hasonlót sem! Amikor egy koncerten nem hogy az előzenekar a jobb a főszereplőknél, hanem az előzenekar előtt színpadra lépő, rövid bemutatkozó műsort adó társaság viszi el egyértelműen a pálmát, nos, ilyet most láttam és hallottam először. Nem mindennapi élményben lehetett része a közönségnek.

Etalon Jamaikából avagy amikor játszik a Skatalites

Ez a speciálisan áttranszponált, lüktető karibi muzsika szinte ugyanolyannak maradt meg, amilyen a kezdeteknél volt. Az ős ska-felvételeket hallgatva ma is ámulva csodálkozhatunk rá a punk és a reggae elemeire.

Uriah Heep (Budapest, Petőfi Csarnok, március 27.)

Nagyon tetszett, hogy átdolgozták a régi dolgaikat. Például a Sunrise-ban az énektéma alá Phil Lanzon nagyszerű, klasszikus zenét idéző orgonafutamokat tett, de a záródalként előadott Lady in Black táncos basszuskísérete Boldertől is újdonságként hangzott. A July Morning most is csodálatosan hömpölygött, de a koncert csúcsa a Gypsy-Look At Yourself blokk volt.

Quimby (Szeged, Belvárosi Mozi, április 10.)

A fiúk egy-egy zseblámpával botorkáltak fel a színpadra. Megkezdődött a visszaszámlálás, a buli és a Zéró dal! Komoran és tömören szólt a nóta, akár csak a gondolatgazdag, tempós Homo defektus.

Michael Landau Group (Budapest, Take Five, április 8.)

De mi történik, ha van lehetőség, hogy egy kicsit megtépkedhetjük a húrokat? Rácsodálkozás, ámulat, döbbenet. Mr. Landau mindent tud. Bámulatosan átjár a rockból a bluesba, a funkyból a jazzbe. Oda-vissza, bármiből bármibe. Amit hallatni akar velünk, az rákerül a gitár nyakára, hogy onnan továbblépve hallószerveinkbe véssen mély barázdákat, az eddig még Michael Landau-t nem ismerő szikes sztyeppén.

In memoriam Orszáczky Jackie Miklós (Müpa, április 4.)

Jackie hiányzott nagyon. És most már sajnos nemcsak április 4-én. Az este finom, intelligens, szomorú és felemelő volt, afféle csendesülős. Ilyen lehetett Ornette Coleman is John Coltrane temetésén.