Ma 2018. szeptember 20. csütörtök, Friderika napja van

RELAX This Side Up!

Azt gondolom, elsősorban lelkialkat kérdése, hogy kit milyen muzsika pihentet, ki mire lazul el, mire relaxál. Lovász Iréntől kezdve (akinek legutóbbi, gyönyörűséges lemeze a Belső hang címet viseli), a klasszikus zenén át a death metálig igen széles a skála. A Relax nevet viselő, hattagú, fiatal erőkből álló formáció például a jazzrockot kedveli. Nem csak kedveli, hanem műveli is, mégpedig nem akárhogyan!

No, nem a klasszikus, Miles Davis nyomában kinőtt elektronikus, „kemény” vonulatot képviselik a srácok, hanem dallamosabbra és poposabbra veszik a figurát. Hangulatában olyasmiről van szó, amiben itthon korábban az In Line utazott, ám ez a muzsika fiatalosabb, lendületesebb és érdekesebb annál! Nem kifejezett nóvum tehát, de a hangzását tekintve például vannak benne figyelemre méltó koloritok, elsősorban a fuvolának köszönhetően.

Engem különösen az fogott meg az egészben, hogy egyszerre tud könnyed és kemény lenni! A könnyedség leginkább az előadásmódra vonatkoztatható, a keménység pedig a ritmusszekció tempóiban feszül. Szimpatikus az is, hogy érződik rajta: nem az individuumok érvényre juttatása az elsődleges cél, hanem a csapategység erejének a megmutatása. Természetesen, az invenció sem hiányzik a Relaxból: valamennyi szám az együttes tagjainak a szerzeménye, amelyek kidolgozásához, kibontakoztatásához szükséges egyéni képességeket is birtokolják.

Tisztességesen, sőt a maga nemében igényesen megcsinált, jól fogyasztható, élvezetes muzsikát rejt a Relax albuma. Nem csak jazzkedvelőknek ajánlom, hanem relaxáláshoz is, akár. De tényleg!

(Fonó/Hangvető)

olasz