Az örökké fintorgó főnök, Little Axe végett rongyoltam arra a bulira, amelyik bekerült életem öt legnagyobb koncertélménye közé, és maradt ott mindmáig. 

Elkészítették pályafutásuk egyik legfontosabb lemezét és a nagyérdemű már láthatja is őket új műsorukkal Pesten.

Ismét szenzációs koncertnek lehetnek szem- és fültanúi azok, akik szeptember 18-án a Művészetek Palotájában megtekintik a billentyűs hangszerek virtuóz mesterét.

A minap még csak a várva várt album reklámját ajánlottuk, most pedig már a lemezt. Nem kihagyhatatlan. Több annál.

Hosszú évek óta egyetlen jam-blues banda sem tudja annyira emlékezetesen hanyatt lökni az embert, mint Warren Haynes Csodaember és kivételes társulata.

Őszintén bevalljuk: nem bírtuk kihagyni! Mikor megláttuk Luke Mester új albumának első reklámanyagát, nem volt kétséges számunkra, hogy ezt megosztjuk kedves olvasóinkkal is. Azt már csak csendben, ám annál határozottabban jegyezzük meg, itt bizony az év legjobb albuma cím nagy esélyeséről van szó.

Két legendává nemesült los angeles-i jazz-blues csúcsgitáros szövetkezett, hogy egy gyilkos ritmusszekció kíséretével ránk rúgják az ajtót.

Korszakos all-star gyűjtemény a legendás smooth jazz gitárhős főszereplésével: minden szinten szinte minden.

Tizenkét évesen még csodagyerekként emlegették, hat évvel később (1997) elkészített bemutatkozó albuma után már az új idők legtehetségesebb slide gitárosának minősítették. 

A Magyar Dal Napját két évvel ezelőtt rendezték először a Szigeten, Presser Gábor hathatós kezdeményezésére. 

Mint amikor a teljes 6:3 (magyar-angol) került elő… Igaz, nem BBC-minőségben, de a hangrestaurálás ma csodákra képes. 

Ki gondolta volna az Úr 2000. esztendejében, hogy új klasszikus születik? Azóta is imát mondok ért. 

Nem, a fenét nem lehet fiatalon bluest játszani! Na jó, mindig is tudtuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt.

Egyik kedvenc gitárosom új anyaggal jelentkezett – a személyeskedést feledteti a kivételes minőség.

Más kifejezéssel illetném, de ha maga a Mester mondja, hogy ez a negyedik dimenzió, akkor mélyen meghajolva rebegek köszönetet.

Mélyvízbe vetette magát a szupercsapatként reklámozott neves trió, ám a langyos vízben való öreguras lubickolásnál nem jutottak tovább.

Az iráni származású énekesnő, Mahsa Vahdat, valamint a norvég producer és poéta, Erik Hillestad 2003 óta számos közös projekten dolgozott.

Egy életen át tartó, maradandó élményben volt részem, amikor a Toto - elvileg - utolsó koncertjeinek egyikét láthattam. Mind a legendás felállás, mind a zenészek játéka fenomenális volt.

Aki járt valaha Ghymes-koncerten, megérezhette, hogy az alapító-zenekarvezető, bőgős, basszusgitáros, énekes Szarka Gyula vonzódik a históriás énekekhez.

A szerelem a lélek kémiája. Megfejthetetlen talány, örök kérdés: ki, kibe, és miért?

A FolkBeats tehetségkutatót hirdet autentikus magyar népzene és világzene kategóriákban.

Új trió-formáció bemutatkozó anyagáról van alkalmam beszámolni, amit a legnagyobb örömmel teszek meg. Az Azur Blue Band muzsikája ugyanis ritkaságszámba megy!

Ismeretlen ismerősként is üdvözölhetjük azt a fiatalembert, aki hazánk egyik legprofibb stúdiójának vezető hangmérnöke, számtalan reklámzene szerzője, mindemellett egy kellemes kávézó tulajdonosa, egyébként tanárember, cseppet sem mellesleg pedig a minap koncertalbummal reflektorfénybe került Alapi István Band billentyűse. De hogyan is vélekedik a zenéről és annyi minden másról Beke Márk?

Ma még csak a szerencsés kevesek ismerik, ám szemernyi kétségünk sincs afelől, hogy hamarosan jól cseng majd a Földes Ádám név a minőségi muzsikák hívei számára.

Hazánkban kevesen ismerik Andrew Vladeck zenei munkásságát, pedig mindenképpen érdemes megismerkedni vele, csalódás kizárt!

Attól még, hogy egy csapat a földkerekség egyik legismertebb rock supergroupjaként volt ismeretes, évtizedek múltán készíthet pop lemezt.

Az 1857-ben papírra vetett csodálatos Aranyi szavakat kell idéznünk a kellő tisztelettel: „Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.”

Csodát látott Győr városa! Nem mindennapi esemény, hogy egy 130 ezres lélekszámú város két egymást követő estén két világhírű rock ikon koncertjének is házigazdája legyen.

Immáron több mint negyedévszázados múltra tekinthet vissza a világ egyik legismertebb hangszer seregszemléje, a Frankfurt Musik Messe. Az idei kiállításról hazánk egyik vezető zenésze, Alapi István mesélt.

Volt (és van) egy vidéki zenekar, a Narco Polo, másfél évtizede többé-kevésbé tűzközelben, de igazi hangzóanyag nélkül. Az énekesnőjük, Herczeg Flóra.

A Rózsa Sándor alvezéréről, Veszelka Imréről elnevezett betyárbrigád magja a lemezkiadással hosszú évek óta eredménytelenül nyűglődő Narco Polóból vált ki.

Kissé szkeptikusan fogadtam a hírt, amikor világgá kürtölték, hogy Jiminek új albuma lát napvilágot. A halála után számtalan kiadatlan lemez látott napvilágot.

Már nem az egyik legtehetségesebb, hanem ilyen nívós produkció után immáron az egyik legfontosabb magyar jazz együttest köszöntjük. Kihagyhatatlan album.

A Djabe idén ünnepli 15 éves születésnapját. Országos jubileumi turnéra indulnak, a koncertek vendége lesz Steve Hackett, a Genesis egykori gitárosa.

Ha kimondod, még hihetetlenebb: 1973 óta működik az amerikai dallamos rock utánozhatatlan csúcsbandája, megannyi megasláger gazdája. Új idők, új dalnok, új dvd – ugye nem gondolta senki komolyan, hogy most botlanak az óriások?

Más ez az érzés, de mégis szép! Ez is lehetne a szlogenje az aor-rajongók által olyannyira vágyott új történetnek.

Az új év első teendői közé tartozik kinyomoznom, hogyan találkozhattak a CD-t jegyző művészek? Mivel nyerte meg Ágoston Béla a Klezmatics főnökét, hogy segítsen eljátszani nem kis részben az ő szerzeményeit és feldolgozásait?

Ha nem csal az emlékezetem, magyar kiadású lemezen valamely klasszikus zenét rögzítettek már duóban, cimbalmo(ko)n. Dereng, hogy két hölgy jegyezte két-három évtizeddel ezelőtt.

Vitán felül hazánk vezető hat húrosa, ezért aztán mindig érdekes, mit mond. Alapi István gitármesterrel beszélgettünk apró érdekességekről.

Borlai Gergő – van, amit még nem írtak meg magyarhon vezető dobosáról? Felesleges dolgokkal kár foglalkozni, ezért mi nem dicsérünk – csupán beszélgettünk egy jót a kivételes zenésszel.

Már szinte hazajár hozzánk, de nagyon jól van ez így, elvégre ki nem csodálná meg újra és újra élőben a soulba és bluesba oltott fantasztikus gitáros-énekest?

Fantasztikus zenészek, remek torok, hatalmas dallamok, nagybetűs rockzene – a Winger jobb, mint valaha, mint ez kiderül majd Budapesten is.

Ami Európában Frankfurt, az Ázsiában Sanghaj. A kínai hangszervásáron szerzett tapasztalatairól beszél Alapi István, hazánk vezető gitárosa.

Nem csak a Világzenei Nagyszínpad koncertjeiről írok, de onnan kiindulva térképezhetem fel a komplett Sziget-világot. Ott ugyanis még mindig nagy tételben lelhető fel az a megfoghatatlan valami („érték”), ami ebben az eldurvult évszázadban napról napra devalválódik.

Steve Lukather – a legleg zenész, akiről már minden dicséretet méltán megírtak, s aki Budapesten adott választ a mostanában joggal kételkedőknek.

Orszáczky Miklós basszusgitáros, énekes nevével fémjelzett magyar rock-jazz formáció, a Syrius félresiklatott történetét egy teljes könyv dolgozza fel. Mi lehetett volna más a címe, mint Széttört álmok a csapat szvit-szerű kompozíciója után. A zenekar tagjai közül alighanem Orszáczky maradt legközelebb emberi-művészi álmai megvalósulásához.

Valamikor a kilencvenes évek közepén, Hódmezővásárhelyen egy SzaMaBa Trió-koncerten komolyan aggódtam azoknak az embereknek a testi épségéért, akik Major Balázs szólója közben annyira áthajoltak a terem emeleti korlátján, hogy majdnem átestek rajta. Mégis, nekik volt igazuk!

Martin Scorsese gondolt egy merészet – nem először karrierje folyamán – és szövetséget ajánlott a Stonesnak egy film elejéig. Nem idegen tőle ez a műfaj: gondoljunk Az utolsó valcerre vagy a Duna TV-n nemrég játszott bluestörténeti sorozatra.

Emlékszem, amikor majd húsz éve először hallottam a bandáról, a kedvező kritikák ellenére tartózkodóan fogadtam őket, gondolván, ilyen zenekarnévvel képtelenség nem bénának lenni.

Hét évvel ezelőtt megjelent egy album, egy alkalmi formáció muzsikájával, s ne szépítsük meg az emlékeket, szóval rendesen padlóra küldött az anyag. Megfogott, megrázott és úgy eldobott, mint egy nemzeti hősként tisztelt japán szumóbajnok.

Napjaink egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb billentyűse az a még mindig csak harmincas éveiben járó fiatalember, aki alig húszesztendősen már előrukkolt egy klasszikus jazzalbummal, néhány évvel később pedig már az angol csodadobos, Simon Phillips együttesét erősítette.

Átkozottul jó basszusgitáros ez a fickó, vastagon a legjobbak között a helye. Mike Keneally bandájából lehetne ismerős, de mivel ő sem az a kimondott megasztár magyarhonban, így aztán maradjunk annyiban: kéretik megjegyezni Bryan Beller nevét.

Nevét kevesen ismerik hazánkban, ám mindez semmit sem von le abból a tényből, hogy ő a földkerekség egyik legkeresettebb session gitárosa. Az elmúlt közel harminc évben több mint 600 albumon játszott. Szólóban kivételes albumokat készít, amelyről bárki meggyőződhet budapesti fellépésén. Rockból, bluesból és jazzből kevert sajátosan fűszerezett igazi ínyencséget kóstolhat a nagyérdemű.

Scott Hendersont két évtizede a világ egyik legjelentősebb gitárosának tartják. Teljes joggal. Nem hirtelen kapta el és repítette magasba a hírnév, hanem kivételes tehetségével és szorgalmával dolgozott meg az előkelő helyért. Nem akárkik mellett szerzett elismertséget magának: a Chick Corea Electric Band és Joe Zawinul neve önmagáért beszél, hogy a Tribal Tech kultikussá vált fúziós csodáról már ne is beszéljünk. 

Tony Grey Moving-ján ismertem meg az indiai gitárost, aztán amikor újra hallottam sajátos játékát az Aka Moon egyébiránt zseniális Guitars lemezén, már biztos voltam benne, ha törik, ha szakad, ettől a palitól kell nekem anyag (egyelőre hallgatnivalóban gondolkodom…).

Ugyan évek óta nem működik a fusion méltán legendává nemesült legjelentősebb társulata, ám mindegyik Tribal Tech-tag a nevükhöz méltó produkciókkal rukkol elő. Nincs ez másként Scott Kinsey-vel sem, akit joggal tartanak napjaink egyik legfontosabb billentyűsének.

Nincs abban semmi túlzás, ha szupertriónak nevezzük eme kivételes formációt, sőt, tulajdonképpen a lehető legnagyobb mértékletességről tanúbizonyságot téve csupán nevén neveztük a dolgokat.

Akadnak ünnepi pillanatok, amikor bátran és töprengés nélkül sutba dobhatjuk a sematikus gondolatvázlatokat, hogy in medias res kinyilvánítsuk: kérem tisztelettel, ez bizony örökérvényű darab.

Hívták őt a „gitárművészet megújítójának”, és „a világ leggyorsabb kezű gitárosának”, vagy „a gitározás alfájának és omegájának”.A méltató jelzősszerkezetek egyetlen embert hagytak hidegen: őt magát.