Ha kimondod, még hihetetlenebb: 1973 óta működik az amerikai dallamos rock utánozhatatlan csúcsbandája, megannyi megasláger gazdája. Új idők, új dalnok, új dvd – ugye nem gondolta senki komolyan, hogy most botlanak az óriások?

Orszáczky Miklós basszusgitáros, énekes nevével fémjelzett magyar rock-jazz formáció, a Syrius félresiklatott történetét egy teljes könyv dolgozza fel. Mi lehetett volna más a címe, mint Széttört álmok a csapat szvit-szerű kompozíciója után. A zenekar tagjai közül alighanem Orszáczky maradt legközelebb emberi-művészi álmai megvalósulásához.

Valamikor a kilencvenes évek közepén, Hódmezővásárhelyen egy SzaMaBa Trió-koncerten komolyan aggódtam azoknak az embereknek a testi épségéért, akik Major Balázs szólója közben annyira áthajoltak a terem emeleti korlátján, hogy majdnem átestek rajta. Mégis, nekik volt igazuk!

Martin Scorsese gondolt egy merészet – nem először karrierje folyamán – és szövetséget ajánlott a Stonesnak egy film elejéig. Nem idegen tőle ez a műfaj: gondoljunk Az utolsó valcerre vagy a Duna TV-n nemrég játszott bluestörténeti sorozatra.

Emlékszem, amikor majd húsz éve először hallottam a bandáról, a kedvező kritikák ellenére tartózkodóan fogadtam őket, gondolván, ilyen zenekarnévvel képtelenség nem bénának lenni.

Ott lenni mindenütt, ahol történik valami, beszélni mindenkivel, aki számít vagy számítani fog, és megírni mindent. Kevesebbel aligha érheti be, aki zenei újságírásra adja a fejét! Meg is élni belőle pedig - az álmok netovábbja! Marton László Távolodónak ez mind sikerült.

Amolyan Best Of Glenn Hughest látunk-hallunk ezen a DVD-n, saját dalai mellett Purple slágereket játszik (This Time Around, Mistreated, You Keep On Movin’ Gettin’ Tighter), megidézi a Trapeze-t (Coast To Coast), de egy-egy nóta erejéig a Procol Harum (A Whiter Shade Of Pale) és Moody Blues (Nights In White Satin) szelleme is megjelenik.

Ez az a könyv, amit a magyar jazztörténet ortodox tudorai a legszívesebben söpörnének le az asztalról. A jelzett művelet azonban semmilyen szempontból sem egyszerű.

Szerencse, hogy ez egy tíz évvel ezelőtti koncert felvétele. Szerencse, mert itt tartott a U2 karrierjében a hülyeség csúcsán. Jó, hogy ez nem most van, mert azóta láttuk hová érkeztek innen. Ahhoz, hogy ma megint két lábbal a földön járjanak, kellett a Popmart-ban is járniuk.

Kerek évfordulót DVD kiadásával ünneplő zenekartól elvárná az ember, hogy az egy füzetben tekintsen vissza az eltelt évek történetére, eredményeire.