Ma 2024. április 26. péntek, Ervin napja van

BALOGH KÁLMÁN ÉS A GIPSY CIMBALOM BAND Aven Shavale

Magyarország legsokoldalúbb cimbalmosának, Balogh Kálmánnak a saját formációját bizonyos szempontból ugyanaz jellemzi, mint a cigányzenekarokat általában. Mindenfajta zeneszámot eljátszanak, amit a közönségük igényel, vállalva az eklektikus műsor-összeállításban rejlő kockázatot. Csakhogy, az átlagosnak mondott cigánybandáknál sokkal magasabb színvonalon teszik mindezt, méghozzá improvizatív felfogásban, sajátos, jazzes világzenét alakítva ki eközben.

Ha eltekintünk az összegző-betetéző Cimbalom improvizációtól (csakis elméletben, persze), azt állapíthatjuk meg, hogy a zenei anyagot két hora keretezi. A nyitó Hora jazz Kovács Ferenc szerzeménye. Az egyetlen, amelyben a szerző a hegedűjét használja, és ahol a cím önmagáért beszél. A Saxy hora & sirba egy balkáni dallam olyan jazzesített feldolgozása, ami a tradíciókat is kiemelten kezeli. A két szám között pedig egy sor egyéb természetű húzódik meg.

Látszólag ég és föld a különbség például a lemez címét adó román cigánynóta (ismert sora a „húzd rá cigány, ezerlejest adok”), és a Zavaros a Nyárád kezdetű csodaszép magyar népdal között, hogy a legkirívóbbakat említsem. (Utóbbi számot szerintem sem énekelhetné más, mint a Balogh Kálmánnal a Naprában csapattárs Krámli Kinga.) Azért csak látszólagos a különbség, mert a tipikus cigány mulatós, az Aven Shavale olyan zenei balkáni köntöst kap, amilyet csak kevesen lennének képesek ráaggatni. Mindezt a dal második felében alapos jazzes svung tetézi be, a miheztartás végett. A Krámli Kinga ihletett előadásában hallható darabra pedig akkor is emlékeznénk, ha nem következne rá – némi jazzes átkötés után – Frankie Látó hegedűjátéka, ami az elegáns könnyedségével utánozhatatlan átmenetet képez az európai jazzhegedülés és a magyarországi vendéglátós cigányzene között.

Az Aven Shavale után hallható Bolgáros közben pedig csak kapkodja a fejét az ember a ritmusok sűrű csapásai következtében. A jól ismert filmsláger, az Ederlezi ezúttal – meglepő módon - a visszafogottságával hat. Balogh Gusztáv szívbemarkoló énekével és Kovács Ferenc lágy trombitaszólójával valahogy nagyon ütős tudott lenni! A Moldáviai cimbalmos című vérpezsdítő balkáni számba olyan szervesen illeszkedik be Balogh Kálmán óriási cimbalom show-ja, hogy azt tanítani kéne. És, percekig lehetne beszélni az Erev shel shoshanin… című, megkapó szépségű, klezmer-ízű dalról, ahogyan a többiről is, amelyekről nem szóltam.

Bármennyire sokszínű, mondhatni: eklektikus ez a lemez, a végéhez érve mégis, valami megfoghatatlan módon egységbe rázódik. Olyanfajta csoda ez, amit másnak felesleges megkísértenie. Előidézéséhez ugyanis a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band alighanem kizárólagos jogokkal bír!

(FolkEurópa/Hangvető)

(olasz)