Ma 2018. november 21. szerda, Olivér napja van

Csörsz Zoltán: Se többet, se kevesebbet

Négy évesen már püfölte a bőröket, kilenc évesen egy ország megismerte, világszerte (el)ismert zenész lett a Flower Kings-ben, most pedig négy turnéra és első szólóalbumára készül a Svéd Zeneművészeti Főiskola dobtanára – Csörsz Zoltánnal beszélgettünk.

Csodagyerekként emlegettek…

Igen, mivel 4 évesen, teljesen magamtól kezdtem el dobolni otthon, azokra a zenékre, amelyet szüleim hallgattak: George Benson, Stevie Wonder, Beatles, Omega, LGT, de a KFT Bábu vagy című száma is nagy kedvencem volt. Emlékszem, ritkán mentem le a játszótérre, inkább doboltam, még most is előttem van a szoba, ahol a dobfelszerésem volt. Hallgattam a bakeliteket és próbáltam utánozni a sztárokat.

Kilenc évesen egy ország megismert.

A Magyar Televízióban futott a Ki Mit Tud? vetélkedő műsor, amelyet Vitray Tamás vezetett, oda beneveztek a szüleim és meg is nyertem az első díjat. Emlékszem, nagyon örültem, hogy Szakcsi Lakatos Béla bácsival fogok játszani, igazából nem érdekelt, hogy ez egy verseny. Arra tisztán emlékszem, amikor visszajöttem a színpadra és tapsoltak, akkor már tudtam, ezt szeretném csinálni, semmi mást.

Miskolcon jártál zeneiskolába, ott tanultál a szomszédtól is.

Alattunk lakott a híres Szirmai Zoltán zongorista, tulajdonképpen neki köszönhetem azt a sok inspirációt, amiért zenész lettem. Minden pénteken átmentünk a szüleimmel és hallgattuk Zoli bácsit, aki azt is megengedte, hogy beszálljak, ez rengeteget jelentett, mindig szeretettel emlékszem rá.

Egy évvel később már Svédországban püfölted a bőröket.

1986-ban disszidált a család, izgalmas, ugyanakkor furcsa volt egy másik országba költözni, de hamar megszoktam. A táborból - mert akkor hónapokig ott kellett élnünk, amíg megkaptuk a tartózkodási engedélyt - ingyen mehettem egy zeneiskolába tanulni, s szerencsém volt, mert egy olyan idős tanárhoz kerültem, aki Svédország legjobb  katonazenekarának dobosaként zenélt.

Első együttesed?

A zeneiskola tanáraival játszottam együtt, még turnézni is elvittek magukkal, nem kell mondanom, mekkora élmény volt ez egy kisgyereknek.

Ugorgyunk! Nagy Flower Kings rajongóként nem akartunk hinni a szemünknek, amikor azt olvastuk 2001-ben, hogy a földkerekség egyik legmenőbb progrock bandájának tagja lettél! Ez hogyan történt?  

Igazából a kiváló basszusgitáros Jonas Reingold-nak köszönhetem, mert ő ajánlott be Tomas Bodin billentyűsnek, aki akkor csinálta a Pinup Guru szólóalbumát, ő pedig szólt Roine Stolt-nak, a Flower Kings főnökének, hogy szeretné, ha én lennék a csapat dobosa. Játszottunk egy kicsit közösen és egymás tenyerébe csaptunk.

Négy lemezen, hét évig játszottál velük.

Nagyon klassz volt, a legszívesebben a legelső közös munkánkra, az Unfold The Future (2002) lemezre emlékszem, mivel az elég laza történet volt, mert teljesen rám bízták, hogy mit játsszak. Persze, hogy ez nagyon tetszett, mert így teljesen szabadnak éreztem magam, és hát az is jól esett, hogy ennyire bíztak bennem. Innentől a többi három anyagon is így mentek a felvételek.

Rengeteget koncerteztetek.

Az biztos! Elmondhatatlanul sok élményem van, mivel nagyon sokat turnéztunk Amerikában és Európában, sok barátom és ismerősöm lett, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Vannak rossz emlék is sajnos, például a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadás idején éppen a városban voltunk. De hát persze a legtöbb az jó és szép emlék. Rengeteget hülyéskedtünk, filmeztem is 2001-2004-es turné alatt, amit kiadtam egy banda dokumentum filmjeként, The Red Flower címen.

Végül is miért intettetek búcsút egymásnak? 

Néhány dologban nem értettünk egyet, bizonyos kérdéseket én fontosnak tartottam, a többiek viszont másképp gondolták.

Milyen a kapcsolatotok?

Roine-val tartom a kapcsolatot, néha írunk egymásnak.

A Flower egyik oldalágában - Karmakanic - is játszottál, arra hogyan emlékszel?

Ez Reingold projectje, vele mindig öröm játszani. Nagyon sok tapasztalatot szereztem, amikor bekerültem a Karmakanic-ba, jó társaság volt, remek bulikkal.

Féltve őrzök egy bootleg-felvételt, Jonas Hellborg basszusikon triójában játszol a berlini Quasimodo Klubban (Mattias Eklundh a gitáros), nem semmi muzsika hömpölyög ottan…

Húúú, ennek nagyon örülök, szívesen meghallgatnám, szerintem az az este volt a legjobb az egész turnén, emlékszem Hellborg mondta is utána, kár, hogy ez a kivételes este nem lett felvéve! Biztos nagyon örülne, ha megtudná, hogy rögzítve van a buli! Egyébként óriási élmény volt, nagyon szerettem játszani Jonas-szal és Mattias-szal, utóbbival ugyan régen beszéltem, de jó cimborák vagyunk. Jonas-szal tartom a kapcsolatot, nagyon jó barátok vagyunk, nemrég beszéltem vele, akar csinálni egy új projectet velem.

Egyébként mi a helyzet vele, keveset hallunk mostanság róla?

Nemrégiben költözött vissza Svédországba, az elmúlt években Németországban lakott, mert a Warwick cégnél dolgozott. Most már sokkal több ideje lesz turnézni.

Játszottál az ex-Europe gitárzsenivel, Kee Marcello-val is.

Igazából gyerekkori álmom volt Kee-vel zenélni. Amikor kijöttünk Svédországba, nagyon futott a Europe, ezért is örültem annyira, mikor Kee felhívott, hogy doboljak neki.

A basszuslegenda Stu Hamm-mel is koncerteztél.

Stu-val is nagyon élveztem játszani! Kiváló zenész, arról már nem is beszélve, hogy a szintén zseniális Greg Howe volt a project gitárosa!

Mostanság mivel töltöd az idődet?

Sokat játszom sok mindenkivel, mostanában például Sinne Eeg-gel, egy világhírű dán jazz énekesnővel. De mindig vannak stúdiómunkáim is, és közben dobot tanítok Malmö-ben, a Zeneművészeti Főiskolán. Van egy trióm, Orbán György bőgőssel és Rozsnyói Péter zongoristával, idekinn pedig már 14 éve tagja vagyok a Jan Lundgren Trio-nak.

Milyen albumokon hallhattuk legutóbb a játékod?

Anouk - Fake it till we die, Trijntje Oosterhuis - Walk along, Kenny Washington – Moanin, Jacob Christoffersen - We want you, Viktor Tamás Aczél - Jó leszek.

Kedvenc dobosaid?

Óóó, hát olyan sok van, hogy felsorolni sem tudom őket! De akik a leglegek a számomra: Vinnie Colaiuta , Zach Danzinger, Carlos Vega, Steve Gadd, Omar Hakim, Gene Krupa, Roy Haynes, Tony Williams, Al Foster, Elvin Jones, Art Blakey, Billy Higgins, Gary Novak, Peter Erskine, Gene Lake, Dave Weckl, Nate Wood, Mark Guiliana, Harvey Mason, Lenny White, Steve jordan, Billy Cobham, Gary Husband, Chad Wackerman, Jim Keltner, Jeff Pocaro, Stewart Copeland, Bernard Purdie, Narada Michael Walden, Mike Clark. Azért ők a kedvenceim, mert mindegyiknek megvan a saját stílusa. 

Milyen zenét hallgatsz a legtöbbet?

Mostanában Thundercat-et, a Mr. Barrington-t, a Vulfpeck-et.

Mennyit gyakorolsz?

Ez változó, ha nem turnézom, akkor többet, de a legjobb gyakorlásnak számít, ha játszom egy koncertet, mert az felér tíz gyakorlással.

Milyen gyakran jársz haza?

Már jó ideje nem tudtam hazautazni, mert a sok koncert és a tanítás nem teszi lehetővé.

Mennyire kíséred figyelemmel a magyar zenei életet?

Magyarországon nagyon sokat változott a zenei élet, sok jó zenész és együttes van mindenféle kategóriában, egyre többen érvényesülnek külföldön is, ami jó hír és én is örülök neki.

Mire készülsz az idén?

Nem fogok unatkozni, van feladat bőven! Csinálok egy saját dobsulit, összerakom a legkülönfélébb gyakorlatokat, amelyet a weboldalamon lehet majd megvásárolni, de skyp-on keresztül is fogok tanítani. Négy különböző turnén is játszom, itt Svédországban és Dániában, de lesz Japán és Dél-Amerika is.

Szólóalbum?

Beletrafáltál! A dalokat már megírtam, valamennyi a saját szerzeményem. Fusion és progresszív keverék, de van benne egy kis Zappa is. Már lebeszéltem a zenészeket is: Roine Stolt (gitár), Krister Palmquist (gitár), Nikolaj Bentzon (zongora). A basszusgitárt és a billentyűsöket én játszom fel. A megjelenés ideje attól függ, hogy a többiek mikor tudják feljátszani a részeiket, de úgy tűnik, még nyár előtt elkészül az anyag, amelyet persze utána minél gyorsabban kiadunk.

Mi a legfontosabb a zenélésben? 

Hogy mindig próbáljam a lehető legjobbat kihozni magamból, és csak annyit játsszak, amennyit az adott zene igényel, se többet, se kevesebbet. A legfontosabb, hogy figyeljek a másikra és próbáljak beilleszkedni minél hamarabb, hogy együtt legyen az egész, és hogy lüktessen az anyag.

Szilágyi Norbert