Ha én szaxofonos lennék, mint Alban Darche, a saját hangszeremen törekednék a királyságra, és aligha jutna eszembe Trombita Királyságot alapítani! (A lemezborítón látható tróntermet Koós Károly is tervezhette volna.) Neki azonban feltett szándéka a rézfúvós-hangzás megújítása a jazzben, tőlem pedig csak annyi telik, hogy megírjam ezt a cikket. Az én eszem kerekét nem violinkulcs forgatja…
Ezt a francia Alban srácot azért szeretjük errefelé, mert magyar gitáros, Gadó Gábor játszik a zenekarában. Meg azért is, mert mindig kitalál valamit! Az előző BMC-lemezén (Stringed, 2004) vonósokat integrált a triójába (teljes sikerrel), most pedig három vendég-trombitást szerződtetett, testvériesen két-két darabot juttatva nekik a kilenc számból. Nem árt tudni, hogy Darche együttesében most egy másik szaxis is dolgozik. Így aztán a hangzás szinte zsúfolásig telt ebben a virtuális királyságban. Hozzátenni bármit, alig lehetséges, elvenni belőle pedig nem érdemes. Mellesleg, Gadó Gábort sem kell félteni, hogy gitáros létére nem maradt volna feladata!
Ez a királyság annyira tágas, hogy alig látszódnak a határai. Azok is a zenei-művészi határvonalakat súrolják, a stílusok közöttiről (free, bebop) nem beszélve. A humor pedig, Alban Darche együttesének muzsikájában, külön tanulmányt érdemelne, mert helyenként rendkívül nehéz eldönteni, hogy zenei humorról, jól kivitelezett ötletekről, vagy finomságokról beszélhetünk-e éppen. És azok a ravasz ritmusképletek, a váratlan váltások, az átható, színes, bársonyos fények…
Ezekkel együtt a Trumpet Kingdom olyan fokú progresszivitást képvisel a jazzben, amivel a magyar hallgatóság csak jól jár, feltéve: ha hagyja magát megvezetgetni általa!
