Ma 2024. július 24. szerda, Kinga, Kincső napja van

Korpás Évi: Piripotty (Fonó Budai Zeneház)

Talán én látom rosszul, de mintha kezdene telítődni a gyerekkönyvek és a gyereklemezek piaca. Lehet, ez csak az idei Kaláka Fesztiválon szerzett egyoldalú tapasztalat, hiszen ott igen széles volt az említett áruk választéka.

Mert kultúra immár áruvá vált, ezt mindenki tapasztalhatta. És nyilván – elenyésző kivételtől eltekintve – piaci alapon működik az ágazat egésze is, nem csak ezen szelete. Persze, ha akad némi támogatás, az mindenkor előrébbre viszi az ügyet.
A vélhető túlkínálat azonban nem jelenti azt, hogy a minőségi anyagoknak ne lenne létjogosultságuk ezen a piacon. Így Korpás Éva új CD-jének is ott a helye!
Gyereklemez, eddig tudjuk. A műfaját tekintve: csalimese, ám nem a szó eredeti értelmében! Mert ez bizony, becsalogatja jól a gyerekeket a népzene csalitosába! Aki pedig odatévedt, az nemigen kevergőzik ki belőle, hiszen valami láthatatlan erő megfogja, és nem ereszti.
Zenés, pontosabban népzenés meséről van szó most is, mint a Fonó kiadványai esetében annyiszor. Ám, ez mégis más egy picit! Egyfelől azért, mert meg- és felismerhető benne a Felvidék jellegzetes népzenéje. Másfelől pedig: a prózai oldala Gáti István költő e lemezhez írott verses meséje, amely ha úgy tetszik, hagyományos alapokon áll, mégis nagyon mai. Annál is inkább az, mert a tárgya olyasmi, amiről nem sokat beszélünk a hétköznapjainkban. Ami nem más, mint a kiskamasz-kori, plátói szerelem, amit – kis szerencsével – magunk is átélhettünk!
Szükségtelen hát becsomagolni a CD-t abba a bizonyos megkülönböztető fóliába, hiszen a történetben semmiféle illetlenség nincs, sőt egyetlen hangnyi kivetnivaló sem!
Van viszont szó (olykor direktben, máskor áttételesen beleágyazva) a hétköznapok küzdelmeiről és kihívásairól, viszontagságokkal, fordulatokkal színezve. Vannak jó értelemben vett üzenetei, a mesében épp úgy, mint a hozzá ragasztott népdalokban. Így találkoznak a korok: a múlt, amelyben a dalok keletkeztek, és a jelen, amelyben a szöveg. Leírva is van valami lényeges, mégpedig a lemez ismertetőjében. „Maradjunk, éljünk a jelenben, de fontos, hogy ami érték, azt tartsuk meg, és építsük be a jelenlegi életünkbe, mert a gyökér mindig fontos, ebből szökkenünk szárba. Ez a cél ezzel a gyerekműsorral is. Maivá lenni a régi felhasználásával.”– vallják az alkotók.
Az előadás pedig gyakorlatilag tökéletes. A zenei hangok és a szavak egyaránt nagyon a helyükön vannak. A mesemondó-énekesnő egyenrangú félként kezeli a gyerek-közönséget és a felnőtt hallgatóit. Teljes komolysággal és végtelen tapintattal szól hozzájuk, énekel nekik. De még mit és hogyan!
Különösen megkapó a bevezető, Hol volt, hol nem volt című számba ágyazott népdalcsokor. A Mérgelődés cigány-keservese. A Megbolondult a világ – úgy, ahogy van! (Nem azért, mert tényleg.) Az Itt a vége, fuss el véle – szintén. És sorolhatnám még, szinte vég nélkül.
Hozzátéve, hogy a zenészek és a közreműködők, köztük a gyerekszereplők – példás hozzáállással - derekas munkát végeztek.
A mese végén pedig, ahogyan az lenni szokott, a főhős elnyeri a jutalmát, egy gyermekien tartalmas barátság formájában.
A hallgatóság szintén elnyerheti méltó jutalmát, amelyhez nem kell mást tennie, csupán lejátszani ezt a nagyszerű lemezt.

Olasz Sándor