Mert kultúra immár áruvá vált, ezt mindenki tapasztalhatta. És nyilván – elenyésző kivételtől eltekintve – piaci alapon működik az ágazat egésze is, nem csak ezen szelete. Persze, ha akad némi támogatás, az mindenkor előrébbre viszi az ügyet.
A vélhető túlkínálat azonban nem jelenti azt, hogy a minőségi anyagoknak ne lenne létjogosultságuk ezen a piacon. Így Korpás Éva új CD-jének is ott a helye!
Gyereklemez, eddig tudjuk. A műfaját tekintve: csalimese, ám nem a szó eredeti értelmében! Mert ez bizony, becsalogatja jól a gyerekeket a népzene csalitosába! Aki pedig odatévedt, az nemigen kevergőzik ki belőle, hiszen valami láthatatlan erő megfogja, és nem ereszti.
Zenés, pontosabban népzenés meséről van szó most is, mint a Fonó kiadványai esetében annyiszor. Ám, ez mégis más egy picit! Egyfelől azért, mert meg- és felismerhető benne a Felvidék jellegzetes népzenéje. Másfelől pedig: a prózai oldala Gáti István költő e lemezhez írott verses meséje, amely ha úgy tetszik, hagyományos alapokon áll, mégis nagyon mai. Annál is inkább az, mert a tárgya olyasmi, amiről nem sokat beszélünk a hétköznapjainkban. Ami nem más, mint a kiskamasz-kori, plátói szerelem, amit – kis szerencsével – magunk is átélhettünk!
Szükségtelen hát becsomagolni a CD-t abba a bizonyos megkülönböztető fóliába, hiszen a történetben semmiféle illetlenség nincs, sőt egyetlen hangnyi kivetnivaló sem!
Van viszont szó (olykor direktben, máskor áttételesen beleágyazva) a hétköznapok küzdelmeiről és kihívásairól, viszontagságokkal, fordulatokkal színezve. Vannak jó értelemben vett üzenetei, a mesében épp úgy, mint a hozzá ragasztott népdalokban. Így találkoznak a korok: a múlt, amelyben a dalok keletkeztek, és a jelen, amelyben a szöveg. Leírva is van valami lényeges, mégpedig a lemez ismertetőjében. „Maradjunk, éljünk a jelenben, de fontos, hogy ami érték, azt tartsuk meg, és építsük be a jelenlegi életünkbe, mert a gyökér mindig fontos, ebből szökkenünk szárba. Ez a cél ezzel a gyerekműsorral is. Maivá lenni a régi felhasználásával.”– vallják az alkotók.
Az előadás pedig gyakorlatilag tökéletes. A zenei hangok és a szavak egyaránt nagyon a helyükön vannak. A mesemondó-énekesnő egyenrangú félként kezeli a gyerek-közönséget és a felnőtt hallgatóit. Teljes komolysággal és végtelen tapintattal szól hozzájuk, énekel nekik. De még mit és hogyan!
Különösen megkapó a bevezető, Hol volt, hol nem volt című számba ágyazott népdalcsokor. A Mérgelődés cigány-keservese. A Megbolondult a világ – úgy, ahogy van! (Nem azért, mert tényleg.) Az Itt a vége, fuss el véle – szintén. És sorolhatnám még, szinte vég nélkül.
Hozzátéve, hogy a zenészek és a közreműködők, köztük a gyerekszereplők – példás hozzáállással - derekas munkát végeztek.
A mese végén pedig, ahogyan az lenni szokott, a főhős elnyeri a jutalmát, egy gyermekien tartalmas barátság formájában.
A hallgatóság szintén elnyerheti méltó jutalmát, amelyhez nem kell mást tennie, csupán lejátszani ezt a nagyszerű lemezt.